Megérezni, rájönni, megvilágosodni…
2010 március 28. | Szerző: Bertrand
Ma
lezártam egy szakaszt az életemben. Rájöttem, hogy eljutottam
A-ból B-be és ott meg is rekedtem. És
a folytatáshoz, a fejlődéshez át kell változnom! Az egyetlen
lehetőségem. Nem megváltoznom! Ha csak megváltozom akkor igazából folytatom ugyanazt amiben eddig is voltam. Egy új
ruha darab vagy frizura most nem elég. (Át)Változás kell de olyan ami
belülről indul. Olyan ami felette áll eddigi nagynak gondolt ámde
univerzális szemszögből kisstílű, pitiáner játékaimnak. Ezzel
persze egyáltalán nem nézem le az eddigi életemet csak próbálok
nézőpontot váltani. Ugyanis kell. És mondják, hogy az ember nem
változik. És igazuk is van. De ami eredendően benne van azt
kihozza magából? Nem hinném.. Az munkás és más formátumú
elismeréssel jár mint amit mi amúgy elismerésnek gondolunk. Tehát
nagy vállalás de neki kell menni. Reklámban már hallottuk.
„Játsz nagyban!“ Csak én most pl. nem egy póker weboldal vagy
üditőital mögé varázsolt illúzió világra gondolok hanem a
beszűkült, saját maga végtelen spiráljából kiszálló bátor
emberre.
És
mindezek honnan jönnek, és miért pont ma? Mert a gödör alján
vagyok, sikeresen leástam magam jó mélyre. És nem akarom tovább
„élvezni“ ezt az állapotot. És C-nek sokat köszönhettek.
Egyszer írok róla is hosszabban. És ma is mondott néhány
varázsmondatot… És ma este beleereszkedtem és hagytam magamon
átfolyni a szomorúságomat, fájdalmamat és megfigyeltem azokat.
Ha
elég magasról figyelem akkor ez láthatatlan, viszont akikkel
érintkezem feléjük negatív energiát sugároz. És sokan vannak
körülöttem akik tőlem várnak segítséget mert ugyanazon az úton
haladunk csak esetleg én egy picivel de még látótávolságban
előttük járok…
Keresd a nőt!
2010 március 27. | Szerző: Bertrand
Az utolsó nagy utazásom Szepes Mária Vörös Oroszlánjának elolvasása után kezdődött és tart azóta is. Lassan érő típus vagyok és rászolgáltam már többször is a rugalmatlan jelzőre. De haladok. Egy év kellett ahhoz, hogy legyen bátorságom leírni a könyvem első mondatát. Azaz találkozni magammal. Olyannyira bevoltam zárva, hogy magam sem tudtam ki vagyok. Aztán jött néhány katartikus álom, felejthetetlen, meghatározó és ispiráló találkozó emberekkel és elkezdtem írni. Egy ideig csak a könyvre fókuszáltam, majd mikor nem volt ihlet a folytatásra jött néhány vers, aztán egy közösségi oldalon indítottam étterem kritikát majd a blog. ( A blog ami egyébként egy segélykiáltás is volt egyben). Mindegy csak írni tudjak ez az ami old és fellazít engem.
A könyvem főszereplőjének egy nőt, pontosabban a nőt választottam. Jött ugyanis egy felismerés, hogy egész emberré csak úgy válhatok ha az elnyomó férfi felem beengedi maga mellé a női oldalát is. (erről már írtam, de fontos ismételni)A könyvem egyébként nem rólam szól..
Míg házas voltam másképpen érintkeztem a nőkkel de igyekeztem lesni, lopni és tanulni tőlük. Persze csak annyit amennyit férfiként érteni és valamiképp érezni tudtam. Fontosnak tartom elmondani, hogy nem akarok nő lenni. Csak többet tudni róluk. Aztán a tavalyi év végén megváltozott az életem. Ennek részleteiről talán máskor. Mindenesetre azt gondoltam, hogy a női kutatásaimat egyedül lévén már más minőségben is folytathatom. Egészen pontosan úgy, hogy tapasztalok minél többet, minél több nővel. Azt hittem, hogy rengeteg pótolni valóm van 12 év után és, hogy biztosan erre van szükségem. Ugyanis 20 éves korom óta egy nővel voltam így kimarad a fiatal kori élés. És most itt vagyok és a kutatás ezen módját mégis fel kell függesztenem. Ma porszívózás közben rájöttem néhány dologra (és persze a kommentelők hatása is fűszerezett). Nem megy nekem a párhuzamosság. De lehet, hogy nem megy még egy nővel sem. Most. Idő kell. Azt hittem, hogy működhet kapcsolat „lazább“ minőségben. Biztos van ilyen is csak azt a szex mozgatja kizárólag. És azt gondoltam, hogy amiket kapok a nőktől azt a könyvemben és magamban is gyarapítom. És sokat hozzám is tettek az elmúlt hónapok kapcsolatai. Kaptam és sokat adtam ezeknek a nőknek és hittem, hogy ez a sok pozitív energia gazdagít mindkettőnket kölcsönösen. De félek, hogy csak sebzek, hogy nem csak a szép percek, beszélgetések és együttlétek örömét hagyom emlékként hanem fájdalmat is ami talán nagyobb mindennél. Négy nővel találkoztam, mind a négy egy különleges egyedi teremtmény. Nem voltam beléjük szerelmes de láttam mindegyik lelkét és nagyon megérintett a történetük. Megéreztem és értettem őket. Meghatottak. A férfinak van egy tulajdonsága, hogy minden nőt a magáéva akar tenni, szexuálisan. Én ezen túlléptem, mert találkoztam a nővel akit férfi lévén sosem fogok megérteni de felfedeztem valami mást. Látom a nőt, mindegy, hogy erős, gyenge, magányos vagy csapongó, az orvosom, a tanárom, sportoló, barát vagy éppen egy multinacionális vállalat vezetője…Kialakult egy látásom amivel mindenkiben találok valami szépet,emberit, egységet. És ez a látás mint minden csomag tartalmaz kéretlen elemeket is. Érzem őket, az örömüket éppúgy mint fájdalmukat. És érzem most Juli és Anna aggódalmait,fájdalmait.
Pontosan tudom mi kell Julinak és mitől lenne teljes az élete. De ezt mástól kell megkapnia, nem tőlem. Ő ezt nem így gondolja és lehet, hogy csak sokára fogja megérteni.
Anna elutazik Franciaországba csak két hét múlva találkozunk. Hogy vele mi lesz?Az időt kérem segítségül. A szívem nem dobbant elég nagyot nála sem. Vele talán lehetne hosszabb történetünk de nem örök (ha egyáltalán van ilyen). Viszont idő nincs elég, sietünk….
Marad az egyedüli út? Egy ideig…
Szép reggel
2010 március 26. | Szerző: Bertrand
Amit mára gondoltam.
Készült egy vidám reggelen amikor rájöttem, hogy egyedül is
lehet jó.
Reggeli
ima
Hálás
mert felkelt és látta a napot, új erőre kapott.
Tegnap
még a holddal táncolt, ki ágyba tette, szemét
Le
nem vette. Álmában élt, emlékeit nem síratta
S
nem viaszba mártja testét, hogy tettét mint rege vigye tova.
Nem
egy és nem több, a szó még nem kész rá. Nem érsz rá!
Egyedül
ő látta, s reggeli italába mártva megrajzolta mosolyát —
Egy
napra elég. Íze, illata ezer és megtalálta a szer, mely
Fordítva
épp úgy kell.
Hálás
mert látta a napot és tovább adta mit kapott…
Kedves szosszke és
TopSecret.
Igazatok van. Részben. Ma
el is mondom Julinak… De ha elolvastátok
korábbi írásaimat akkor láthatjátok, hogy nem tettem ígéretet
egyik nőnek sem. Heti néhány órát találkozunk és mindketten
tisztában vannak azzal, hogy honnan és miből érkezem. Annának én
voltam az eszköze ahhoz, hogy kiszálljon a rég elromlott
kapcsolatából. Egy ideig szeretője voltam, ő is párhuzamosan
élt/él. Julihoz Anna kivéltelével már néha bántóan őszinte
vagyok. Mindkét nő érdekel,
azért vagyok velük. Lehet, hogy több lesz valamelyikükből. Csak
a 12 éves történetem ami még friss picit visszahúz a
megállapodástól. Szerintem jókor vannak,
jó helyen. Julival rengeteget beszélgetek az életéről,
iskolájáról, szüleiről és inspirálom őt az útján. Kiderült,
hogy teljesen mást csinál, mint ami a szívében van. Erre talán
én nyitottam fel a szemét… Az első találkozón és két mondat
után kiderült mindkét nőnél, hogy a barátnőivel sem
beszélgetnek olyan dolgokról mint velem. És szerintem nem lehet
megbélyegezni engem, hogy a szexért lennék velük… Pár hét
,pár találka van mögöttünk…
Nyugis nap
2010 március 25. | Szerző: Bertrand
Ma reggel lejöttem a
hétvégi házunkba. Pontosabban az ő házába. Az osztozkodásnál
ez az övé lett. Tegnap C. (kellene valami más név mert nem jó
így nevezni) azt mondta, hogy van kulcsom jöjjek le bármikor. Sőt
ez tanács volt. És jól is esett. 3 órát aludtam napközben. A
ház minden szegletét ismerem, minden egyes tárgy titkát tudom.
Itthon vagyok még akkor is ha papíron már nem az én házam. Pont
jött a kertész és megbeszéltem vele mit kellene csinálnia. Úgy
mint régen. Egy telefonom volt csak napközben. Ültem a napon és
néztem a macskákat ahogy egyre vidámabban mászkálnak kertről
kertre. Akartam írni is de arra valahogy nem jutott időm. Este
megyek vissza a városba de holnap újra lejövök és itt alszom…
Juli megsértődött.
Tegnap este hívott de nem vettem fel a telefont mert C-vel voltam.
Ma visszahívtam de szótlan volt. Rákérdeztem, hogy az a baj, hogy
nem vettem fel a telefont tegnap? De nem válaszolt. Tehát az a baj. Részben jogos de azt gondoltam, hogy visszahívom amint egyedül
leszek csak éppen addigra már éjfél lett.És el is mondtam, hogy
nem voltam egyedül. Ez nem titok. Juli és Anna is tisztában van
azzal, hogy gyakran találkozom vele. Viszont játszmázni nem
fogok. És nem is sértődöm meg. Juli állítása szerint elfogadja
a helyzetet C-vel és azt is, hogy nem lehetünk mindennap együtt.
De érzem, hogy mást akar. Többet. A többhöz pedig nekem idő
kell. Akárkivel is leszek majd. Nem ígérek semmit, nem kérek
számon és nem kérdezem ő hol volt egész nap. Bár lehet, hogy
pont ezt szeretné. Viszont ő sem kérdez, talán mert nem mer
kérdezni.
A kommentelőknek
kisebb-nagyobb mértékben igazuk van. Valóban játszom egyfajta
játékot. Egyszerre két nővel vagyok kapcsolatban. De nagyon
érdekes, hogy egyikük sem kérdezi meg, hogy van-e más. És ott
valószínűleg az én „játékom“ véget is érne. Elmondanán.
De nem kérdezik. Vajon miért? Értékes emberek és
amikor együtt vagyunk mindkettőnknek jó. Juli nem fogja bírni,
hogy ritkán lát. Anna pedig még nincs egyedül. Egyébként nem
akarom felmenteni magam ezzel de biztos vagyok benne, hogy Anna még
lefekszik Péterrel. Sajnálatból, búcsúszex, utolsó alkalom?
Passz de egy ágyban alszanak mindennap… És lehellet finoman ugyan
de utalgatott is rá. Csak én sem kérdeztem vissza. Nem zavar, nem zavarhat ugyebár. Juli pedig sms-zik
a régi baráttal aki a tavasz hatására előkerült. Engem az érdekel, hogy amikor együtt vagyunk akkor az minőségi adok-kapok és akkor csak mi létezünk. A két nő
sokat tesz hozzám, tapasztalok általuk és ez segít az írásban.
És tisztelem őket. Persze ez egy rendkívűl nehéz egyensúlyozást
jelent. Egyébként nagyon érdekes
lenne egy találkozó és beszélgetés a kommentelőkkel de azt
hiszem azzal elrontanék mindent. Talán ha elkészül a könyvem
utána…
Más: Ma megkaptuk az első
megbízásunkat. Szétküldtük az egyik közösségi oldalon a
cégünk ajánlatát és jött is egy felkérés. Ugyan apróság de
mi örültünk neki. A barátomnak ez most sokkal fontosabb. Ha
beindulánk akkor eljöhetne az apukája cégétől… Nehéz lesz hírünket
vinni, nincs is neve annak amit kitaláltunk. Ha tudnák az emberek,
hogy van ilyen akkor biztosan lenne megrendelésünk. És rajtunk
kívül csak egy ilyen cég van…
Még valami: láttam az új
ásványvíz reklámfilmet amiből kivágtak. Azt mondták
megváltozott a koncepció… Sajnálom mert egy jó visszatérés
lehetett volna. De mindegy most eljárok újra válogatásokra…
A csütörtöki
kártyaparti ma részemről elmarad.
És itt van egy másik
kedvenc. Egy másik odalam, vagy ugyanaz? Jó a szöveg..
http://www.youtube.com/watch?v=0qQSW2p1IvE
Fáradtan..
2010 március 25. | Szerző: Bertrand
A kedd izgalmasan indult.
Egy katalógus fotózáshoz szerveztem modelleket és aznap reggel
8-kor hívott az egyik lány, hogy bedagadt a szeme és ezért nem tud
eljönni. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp nálam mielőtt kidőltem. Szerencsére találtunk valakit
aki ráért és eltudta vállalni a fotózást.
Itt a tavasz, Juli és
Anna is beindult. Idáig azt hittem ez amolyan férfi dolog. A meleg,
a nap, az illatok, a változás és a kevesebb ruha a nőkön hatása
vált ki valamit férfi testvéreimből (és belőlem is). Tegnap
olyan sms-t kaptam Annától amit még soha életemben senkitől. Meg sem
próbálom körülírni vagy finoman megfogalmazni mert nem érdemes.
Szabad a fantázia… Mindenesetre hatásos volt. Juli ma felhívott
és csak annyit mondott, hogy legközelebb ha felmegyek hozzá
kapcsoljam ki a mobilom és kezdjek el vetkőzni… Azt hiszem ezt
elég a „naplómnak“ elmondani, a barátaimnak nem fogom. És egy
nap különbséggel mindketten azt mondták, hogy szeretik a
hangomat, szeretnek velem telefonon beszélgetni. (Olyan mintha
szövetkeztek volna.) Annának holnap van a születésnapja. Ma
vettem neki egy könyvet Osho- Szerelem,Szabadság,Egyedüllét
címmel. Én már egy-két éve nem olvasok Oshot, telitődtem vele
olyan sok könyvét olvastam már de ez a könyv felajánlotta magát
a boltban. Írok bele valamit. Egyébként a címe találó nekem is
szól úgy érzem.
És hát a lényeg.
Kimerültem, kiégtem, elfáradtam. Tegnap már orvoshoz akartam
menni amikor is sokadszorra bedobogott a szívem. Olyan mintha lázas
is lennék. Aztán rájöttem. Mióta egyedül vagyok nem igazán
pihentem egy napot sem. Több dolog szaladt össze az életemben.
Mindig is szerettem egy dologra koncentrálni de most mást diktál
az élet. Fotózást szervezek,bevándorlási ügyeket csinálok (ezt a legrégebben), két új
vállalkozást kezdtem a barátaimmal, írom a könyvemet és van két
nő akik egyre többet szeretnének belőlem. És még mindig velem
az elmúlt 12 év emléke. Így leírva ez elég sok. És azt hiszem pihenés nélkül ez nem mehet tovább. Gondolom ezek alapján most egyöntetű felkiáltással mindenki a menekülésre gondol. Kivétel én. Vagy nagyon átverem magam. Mostanában sokat vagyok egyedül, itthon. Ma délután
4re értem haza és az a tervem, hogy holnap (ma) is itthon leszek
egész nap. Regenerálódnom kell a következő etap előtt…
Egy kicsivel éjfél előtt ment
el. Ő akinek a nevét még nem írtam le pedig az eddigi életem
jelentős részét vele töltöttem. Legyen mondjuk C, az egyik
becenevének az első betűje. Eljött hozzám mert megijedt a telefonban a hangomtól, hogy mennyire fáradt és aggódott miattam. Jó, hogy eljött picit enyhűlt a feszültség bennem.
Még mindig nem találtuk meg az
egyensúlyt. Keressük egymást, találkozunk hol jobb, hol rosszabb
de mégis mindig hívjuk egymást és a végén találkozunk. Próbáltuk megszakítani a kapcsolatot de
az sem volt jó. Még
mindig mi tudunk a legtöbbet a másikról és ez még sokáig így is lesz. Lehet, hogy már nem lesz több metszés pontunk de valamilyen
szinten együtt megyünk tovább. Belül…
Mivel mindenről beszélünk így tud egy-két nő ügyemről is. Sajnálom, hogy ezt át kell élnie. Azt mondta nyugodtan beszéljünk erről mert úgy is érzi ha mással vagyok. Majd akkor lesz könnyebb ha ő is találkozik valakivel.
Most nem megy több pedig számtalan a történés körülöttem…
Klernek köszönöm szépen
a videókat.
Amelie, igen szeretem a
filmet.Hogy olyan nőt keresnék? Szeretnék olyat is megismerni..
Geneviéve Fontanelnek:
Csak azt írom le amit érzek, ami vagyok. Sem több, sem kevesebb
más férfinél. Csak vállalom magam sírással, beszélgetéssel és
a bennem lévő női féllel együtt. És szembe merek nézni a férfival
melynek hatása és eredménye még bizonytalan de reményt keltő. Hiszek egy új emberben, új férfiban, új nőben és új párkapcsolatban. Szerintem
az eddigi minta és gyakorlat kudarcot vallott…
Ugyan fáradtságra hivatkozva most időt kérek de bizony érdekel az a nő…
Csak az a szex
2010 március 21. | Szerző: Bertrand
Julinál aludtam
szombaton. Este 7 körül érkeztem és üdvözlésképpen rögtön
rámvetette magát. Nagyon fel volt hevülve és ez engem meglepett.
Ugyan az első együttlét alkalmavál azt mondta, hogy kár, hogy
idáig vártunk hamarább le kellett volna feküdnünk egymással. De
ezen én nem gondolkoztam. Valószínűleg jó volt velem és már
várta, hogy újra szerelmeskedjünk. A meglepést inkább az okozta,
hogy azt gondoltam róla, hogy szereti ha a férfi kezdeményez
ugyanis amikor együtt voltunk igényelte az irányítást… Mozit
terveztünk de mondtam neki, hogy nem sikerült kipihennem a pénteki
szülinapozást inkább maradjunk otthon. Mozi helyett újabb
egymásra találás majd alvás lett. Nagyon rosszul aludtam.
Kényelmetlen volt az ágy és úgy éreztem mintha fent lettem volna
egész éjszaka. Reggel egy mondatomra ébredtem. Az is lehet, hogy
hangosan kimondtam: „Szeretném visszacsinálni.“ Félelmetes
mert egyértelmű volt, hogy mire gondolok de mégsem éreztem
tartalmát inkább csak üresen mondtam. Ennek ellenére egész nap
fejemben volt ez a mondat. Aztán átmentem Imiékhez és segítettem
nekik a kertet rendbe tenni, előkészíteni a szezonra ahol
valószínűleg sokszor össze fogunk majd gyűlni. Közben pedig
írtam azt a bejegyzést. Az a nő most már velem van folyamatosan.
Főleg miután eszembe jutott a bizonyos jövendő mondó látomása…
Jövő héttől
visszaveszek a tempóból ami a programokat illeti. Többet fogok
edzeni, pihenni és írni. És elő kell készítenem egy üzleti
tervet a vállalkozásunkhoz mert úgy érzem ez összeszedetté
tenne engem és Rob-ot is és felgyorsítaná a munkát. Eddig csak ötleteltünk
de keveset tettünk. Legalábbis Rob nem jeleskedett. Remélem, hogy
számíthatok rá s nem kell új partnert találnom…
Annát felejtem.
Legalábbis nem tudok már egyértelmű érzéseket társítani az
emlékéhez. Furcs azt írni, hogy emlék mert pénteken
találkoztunk. De csak 15 percre. És előtte meg azóta annyi minden
történt. Annyi impulzus ér egy órában, egy napban, egy héten,
hogy hamar felejtünk embereket és történéseket. Pedig úgy
emlékszem, hogy hatott rám ez a nő. De ezen a héten összesen talán
1órát voltunk együtt… Írt emailt, hogy holnap feltétlenül
találkozzunk. Mivel együtt lakik még Palival és neki nem beszélt
rólam így ez is csak egy röpke randevú lesz. Titokban. Azt
mondta, hogy hamarosan elköltözik…
A szexen gondolkoztam.
Valahogy Juli ilyen gondolatokat ébresztett bennem. 10 év kor
különbség van Juli és Anna között. Mindkét nővel jó volt.
Juli inkább a befogadó nő aki adni szeretne magából, szeretni és
gondoskodni. Passzívabb de odaadó és lassan felszabaduló.
Érzékeny de ezt nem akarja mutatni. Ő nem beszél közben de
szereti ha a fülébe súgok néhány izgató szót. Anna néha
elnyom, irányít de ő is adni akar, minél többet, néha túlzóan. Tudja, hogy hol
kell megérintenie és várja, hogy megtaláljam, hogy neki mi a jó.
Aktív, egyenlő és csak magának akar. Végtelen az energiája.
Talán tapasztaltabb? Inkább csak más típus. Nincs konklúzió.
Vagy van? Van de az az érzelmekről szól…
Két kedvenc számot
választottam ma estére.
Az elsőt ajánlom minden
nőnek és ajánlom a régi és jövendőbeli szeretőimnek. És ajánlom
azoknak akik már elvesztettek számukra fontos embert. Nekem mindenki fontos volt.
A második számot annak a
nőnek ajánlom akivel sírni fogok majd mikor ezt a számot
hallgatjuk és nem azért mert éppen búcsúzkodunk…
Ezt mindig megkönnyezem
autóban, itthon. Most is. Annyira fáj és annyira jól esik, minden
érzés benne van…
Koop Island Blues – Koop
http://www.youtube.com/watch?v=Ji0xDg6EVvI&feature=related
Hable Con Ella
http://www.youtube.com/watch?v=-CsA1CcA4Z8
A látó
2010 március 21. | Szerző: Bertrand
Realtime bejegyzés: Itt ülök a barátomék kanapéján. A kislányával tv-t nézünk. Elkértem a laptopját mert írnom kellett, nem bírom ki amíg hazaérek. Szóval szombaton végre volt időm és bele tudtam olvasni más blogokba. És…azóta egy nő jár az eszemben. Olvastam a blogját és minden szavát éreztem, belül volt és nagyon megérintett. Láttam magam előtt a sorok íróját és azóta is rá gondolok. Nem tudom mi de valami van a csajsziban… Julinál aludtam szombaton (erről majd írok) és akkor is többször járt az eszemben. A lényeg ami belém hasított: A látó akit felkerestem nemrégiben körülírt egy lányt akivel fogok találkozni tavasszal és valószínűleg hosszú (nagyon hosszú) történetünk lesz. Tehát elkezdtem olvasni egy blogot és a személy aki megjelent előttem… Nem is tudok mit mondani. Ráadásul ha leírnám azt a néhány főbb jellemzőjét most mindenki előtt világos lenne kire gondolok. Tehát azok alapján… Na mindegy most vacsorázunk…
öt bekezdés
2010 március 20. | Szerző: Bertrand
Péntek este ismét repültem
álmomban. Repülős álmom egy héten legalább egyszer van. Nagyon
régóta. Olyankor tudok repülni városok, tájak felett
és előfordul az is, hogy egy hozzám közel állót magammal
viszek. És van a klasszikus repülős álmom amikor repülőgépre
kell ülnöm és elutaznom valahova. Utóbbinál szoktam félni mert
olyankor pontosan azt élem át ami megtörtént velem pár évvel
ezelőtt. Leszállok az utolsó pillanatban még a gép indulása
előtt. Olyan is van, hogy fent vagyok már a
levegőben de nem vagyok nyugodt. Amikor egyedül repülök akkor én változtatom a magasságomat, ha éppen félek akkor nem
megyek magasra. Beszéltem erről segítőkkel és
nagyjából értem már ennek a hátterét. Dolgozom rajta. Tavaly
nyáron béreltem egy kisrepülőt, pilótával és repültünk fél
órát. A baj csak az volt, hogy túl sokat ittam előtte… De
nagyon féltem.. Viszont még így is sikerként könyveltem el. Idén
már alkohol nélkül megyek neki a feladatnak. A pénteki álmomban az volt a jó,
hogy repülőn ültem és egyáltalán nem féltem, élvezni tudtam a repülést. Ennek
örülök, ez haladás. Egy furcsa kettősség van bennem már régóta. Egész gyermekkoromban pilóta akartam
lenni. Hétvégente a repülőtérre jártam gépeket nézni. Aztán fokozatosan elkezdtem félni minden egyes repülés
alkalmával.. Ez lett a legszebb és egyben a legfélelmetesebb
élményem…
Csütörtökön ahogy azt kiterveltem elmentem egyedül koncertre a Fat Mo’s-ba. A tervem az
volt, hogy eltűnök a tömegben egy itallal, meghallgatom az
előadást aztán hazamegyek. Végül így is lett de nem sikerült
eltűnnöm a tömegben mert alig voltak a helyen. Leültem a
bárpulthoz és kitettem magam a kiváncsi szemeknek és
gondolatoknak. Aztán meglepőt tapasztaltam. Senkit nem érdekelt,
hogy mit csinál az a férfi ott egyedül. Úgy láttam mindenki
magával volt elfoglalva. Legszebb ruhájában, felékszerezve pózolt
a másiknak aki egyébként szintén saját maga középpontjában
volt. Azt hiszem bármit tehettem volna akkor sem figyelt fel volna
rám senki. Azért mégis akadt valaki. A pultos lány. Párszor
összenéztünk még mosolyogtunk is egymásra de nem léptem. Nem
lett újabb telefonszám bejegyzés a mobilomban. A bíztató
szempár bőven elég volt aznap estére. A koncert után végig
sétáltam az üres belvároson és hazamentem. Nem fogok gyakran
egyedül koncertre járni de ez is egy újabb tapasztalás volt.
Viszont jobban értékelem majd ha lesz kísérőm. Egy kérdés a
tárgyhoz. Mitől jobb az élmény közösen? Mert biztosan más lett
volna ha nem egyedül hallgatom a zenét. A zenét ami egyébként
belülről hat, minden emberhez másképpen szól. Bentről melegít
és éreztet de valószínűleg össze is hangol. És ha valamiképp összeköt két vagy több embert percekre akkor azt
közös élménnyé is varászolja…
Váratlan sms érkezett a héten .“
– Kész a vacsora:) J. „ Megbeszéltük, hogy felugrom este, de
vacsorára? Erre nem számítottam, ráadásul pont ettem mielőtt
elindultam Julihoz. Juli az a típus aki szeret gondoskodni és ezt
el is mondja magáról. Én pedig az a típus vagyok aki ezt nem
várja el, persze nagyon jól esik ha egyszer-egyszer megcsinálják
a szendvicsemet, meleg ételt kapok esetleg kivasalják helyettem az
ingemet. Kedves volt tőle, megköszöntem és mondtam neki, hogy
szóljon legözelebb ha vacsorával készül. Erre igazán nem
készültem pár hetes ismerettség után. Ma este találkozunk és
célzott arra, hogy aludjak nála. Érez engem és nagyon finoman közelít.
Nem kérdezi hol vagyok/voltam és mikor találkozunk újra. Pontosan
tudja, hogy ezt most nem lehet. Mostani állapotomban nem lehet
befogni engem. De nem is ígérgetek ott vagyok mindig a megbeszélt
helyen, időben és olyankor csak az övé vagyok. Nem bántom és
nem is játszom vele. (vagy igen?elnézést Juli) És igen itt van Anna is a képben. De tudom,
hogy ezt rendezni fogom hamarosan. Ugyanis nem félek, nincs mitől
tartanom.Ez a két nő nem kelléke az életemnek, hogy túléljek
valamit hanem isnpirációi a jövőmnek…
A legkevesbb szót a tegnap esti
fiú bulinak szentelném. Ugyanis ott nem értek új hatások.
Felköszöntöttük a barátunkat akit egyébként nagyon szeretek.
És nagyon megtisztelő, hogy ebbe a régi baráti társaságba
befogadtak engem és számolnak velem akármilyen esemény is van. A
legfiatalabb vagyok korban és tagként is. Kártyáztunk Janinál
majd bowlingozni mentünk. A többség a feszültséget engedte ki és
adta át magát az alkohol irányításának és ezzel behatárolta
az este lehetőségeit. Valaki butára itta magát vagy bealudt a
bowling pályán. Kontroll telefonok az asszonytól vagy éppen sms
haza, hogy itt vagyunk és kb eddig leszünk. Nevettünk is persze
sokat. Csupán csak nem találtam azt az embert tegnap este sem a barátaim közül akivel
titkon cserélhettem volna mint a Két Lottiban. Nem volt jelen az az
arc, az a lélek amit keresek férfiban vagy nőben, emberben. Pedig megfogom
találni…
Van ez a lány. És megint
keveredik bennem a férfi és az ember. Nem tudom mi dolgunk van
egymással. Nagyon hasonlítunk, értjük egymást és ugyanazt
keressük. Ezt már többször megbeszéltük. Tegnap is. Általában
egy hónapban egyszer találkozunk munka ügyben. Tetszik nekem.
Fiatalsága int engem közben pedig meglepő érettséget tapasztalok
nála. Azt mondta, hogy még a barátnőivel sem tud úgy beszélgetni
mint velem. Bár nagyon vonzó, szexuálisan mégsem sodor el hév
vele kapcsolatban. Arra gondotam írok neki és elmondom őszintén,
hogy nem értem ezt a helyzetet. Ugyanis ő is tesz apró
kijelentéseket, pillantásokat felém. Vagy csak barátkozzunk…?
Meggyógyúltam, végre voltam edzésen
a héten. Ez tart egyensúlyban…
Nagyinak
2010 március 18. | Szerző: Bertrand
„A nagymamámról két dolog jut az
eszembe. Az egyik, hogy gyerekkorától kezdve mozi pénztáros akart
lenni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem tudta
megválaszolni. Nevetett és azt mondta, hogy nem tudom. Nem
emlékszem, hogy sokat tudott volna a filmekről vagy sokat járt
volna moziba. Mindenesetre mozi pénztárosként ment nyugdíjba.
Velem mindig a Csokonai moziba járt a Népszínház utcában közel
a lakásához. Amikor vele töltöttem a hétvégét a mozi mindig
program volt bár erre úgy emlékszem, hogy mindig az én ötletem
volt.
A másik dolog vele kapcsolatban, hogy
mindig volt kutyája. Most is van egy a kertjében. Őt hagyta itt
maga után. Fajtája ismeretlen, utcakoktélnak hívtak az eféléket.
A kutya ugatott az érkezésemre de nem
dühösen. Kint állt a szitáló esőben. Bundája csurom víz volt.
Talán bízott benne, hogy nagymamám jött vissza. De az is lehet,
hogy kutya módra már rég elsíratta őt. Körbejártam a házat, a
kutya elhallgatott és kísért engem a kerítés túloldalán. Kis
idő múlva két kölyök szaladt ki menedékhelyéről. Nagy
lendülettel és örömmel szaladtak felém. Átfértek a kerítés
alatt és boldogan futkároztak körülöttem. Velük már nem
találkozhatott nagymamám. Készítettem néhány képet a düledező
házról majd vettem kutyaételt a vidám családnak. A ház már másé,
szerencsére a kutyákat befogadta az új tulajdonos. Már csak a
kutya szemében csillog az a kép ami a fejemben nekem is megvan róla. Egyikünk sem felejtette el őt…”
Ezt a pár sort egy kávézóban
jegyeztem fel tavaly novemberben amikor elutaztam a nagymamám
házához.
A látó akit felkerestem idén
januárban így kezdte.- Tudod-e, hogy van egy idős nő körülötted
aki segít téged és most ebben a pillanatban is itt van? Segít a
könyvedben is. Most már tudom. És folytatom az írást…
Ma este meghallgatom Tóth Vera
és zenekarát. Időm van csak éppen furcsának érzem, hogy egyedül
megyek egy koncertre. De miért is lenne az? Persze jó lett volna ha eljön velem valaki de javarészt
harmincas nyugdíjasokkal vagyok körülvéve. Ő bajuk..
(Az író válaszol)
Kedves Olvasó, most először érzem át, hogy nem csak magamnak írok.Ma nem terveztem másról írni de szívesen válaszolok. Anna szakításához közöm van. Biztosan befolyásoltam őt döntésében de szerintem én csak felgyorsítottam azt ami amúgy is elkerülhetetlen volt. Anna legkevesebb egy éve tudta már, hogy kapcsolatuk véget ért csak nem volt ereje kiszállni. Pali pedig szembekötővel aszisztált ehhez a végjátékhoz. Jókor jöttem, kapaszkodónak..Persze nincs felmentve Anna. Azt ő tudja egyedül, hogy megtett-e mindent, hogy megoldja problémáikat. Kedden találkoztam Annával egy kávézóban és éreztem rajta, hogy terhet tett le. És, hogy felém mit érez,egyáltalán érez valamit? Talán de taktikázunk így nehéz kiolvasni a másikat. Talán holnap összefutunk.
Mint a folyó
2010 március 30. | Szerző: Bertrand
A
vízen még nem járok de úszni már tudok. Pontosabban folyamatos
jelen időben- úszom. Fent vagyok a víz tetején, a levegőt nem
kapkodom, haladok az árral. Kanyargok a folyóval, lelassulok majd
lendületet veszek, ahogyan ő is. És ha jön a vízesés hát
zuhanok, de csak addig leszek a mélyben míg újra megnyugszik a
víz. És egy-két óvatos bukfencet már bevállalok. De miért
legyen óvatos az a bukfenc…?
Az
elmúlt negyed évben – egészen a múlt hét végéig – valami
írtózatos tempót diktáltam magamnak. Indokot persze találtam a
sebességre. Egyedül vagyok, nem számíthatok senkire, második és
harmadik lábat kell találnom amire állhatok. És a vonzás
törvénye most is működött. Két barátom egyidőben jelentkezett
nálam munkára, majd kifundáltuk terveinket. Egy ötletünk már
lábra állt, a másik majdnem kész. Itt persze nem ért véget a
dolog talán inkább most kezdődik… Mindenesetre a fent említett
folyót lehagytam sodrásában. Nem vettem figyelembe az élet
ritmusát és össze is szaladtak a dolgok. Mert hát nem volt elég
ez a két projekt, én még tapasztalani is akartam női vonalon –
feldolgozatlanul és elgyászolatlanul a régi emlékeimet –
nekimenni az éjszakának, barátozni,írni,olvasni,edzeni,
jönni-menni…
No
ehhez volt egy-két szava az egészségemnek is és az elmúlt két
hétben a szívem időt kért, mind fizikailag, mind érzelmileg.
Konkrétan két hét szapora, megállás nélküli szívdobogás
(mint amikor felszaladsz a lépcsőn) és egy kis érzelmi vegyes
töltet melyet nem tudtam kikódolni és kiértékelni.
De
mindezeknek örülök, meg kellett történniük. Az már biztos,
hogy nem fogok aranyifjúként hónapokat, esetleg éveket áldozni
az életemből és kiélni minden létező testiséget és vágyat
ami ilyenkor generálódhat a félelemtől feszülő emberben. Erre
elég volt néhány halvány kísérlet. Egy kis túlzással
modhatom, mindent láttam anélkül, hogy feket lyukakba tűntem
volna el. Legalábbis mindent amire kiványcsi voltam. És most
visszatértem emberszerelésembe és folyékony lettem. És
újrahangoltam a hiperérzékeny vevőegységeimet. A legvicessebb,
hogy igazából nem változott semmi körülmény körülöttem. Az
átváltozás (elöző bejegyzés), az a csoda ami megtörtént
velem.
És
még mindig a nők vannak a figyelmem középpontjában, még mindig
messze a kiolvasásuk és megértésük. Még mindig mosolygok rájuk
titokban az autómból vagy egy kávéházból és még mindig
csodálom az erejüket. És egyszer majd egyikükkel újra létrejön
a csoda… addig is maradok tisztelettel. Bertrand
Ui:
Nem
is annyira utóirat, inkább másik vágányra állok. Ma este a
legjobb barátommal találkoztam. Szokásos heti Aréna Pláza Pizza
Hut megbeszélés (nekik van csak wifijük az egész plázában) ahol
is tovább tolltuk a business szekerét egy picivel és persze
letértünk a tárgyról. Tehát barátom ki már Csernus doktor
látogatásán gondolkozik úgy tűnik ma rájött és kimondta a
dolgot. Fontos, ő mondta ki én csak kérdeztem. A barátnő ki már
három éve része T-nek elvesztette amúgy is csekély szexuális
aktivítását. T már régóta szenved a megvonástól és bátor
férfiként beszél róla. (szerintem bátor) Keresi a kiutat,
terápiát és egyéb megoldásokat javasol. Nem jár félre de az
önszeretgetést sem tartja élethosszig kielégítőnek. A barátnő
először még hajlandóságot mutatott a probléma kezelésében
majd homokba dugta a fejét. Most pedig gyereket szeretne. Attól a
férfitól akivel nem szeretne ágyba bújni… Itt, most teljes
személyiségeket nem vázolok, sem három év történetét. Nincs
összegzés csak egy jelentés arról, hogy ilyen is van. Persze van
magyarázat és igazság mindkét félnél de már számol vissza a hóhérjuk.
Egy újabb kapcsolat vége. Viszont a barátomat ajánlom. Majd írok
róla. Szerintem fél óra alatt elkellne. Persze én is itt vagyok:)
Ui:
Ez már tényleg az. Holnap válogatásra megyek. Ha erre gondolok van egy kis mocorgás a gyomromban. Anett a szervező azt mondta menjek el mindenképp, nem vagyok túl öreg!(32) Leporolom az albumomat és nekivágok. Igaz az összes fotón hosszú hajam volt így hasznát nem igazán veszem. Valami esküvő ruhás cég bemutatója. Majd jövök a hírekkel…
Oldal ajánlása emailben
X