Nagyinak

2010 március 18. | Szerző: Bertrand |

„A nagymamámról két dolog jut az
eszembe. Az egyik, hogy gyerekkorától kezdve mozi pénztáros akart
lenni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem tudta
megválaszolni. Nevetett és azt mondta, hogy nem tudom. Nem
emlékszem, hogy sokat tudott volna a filmekről vagy sokat járt
volna moziba. Mindenesetre mozi pénztárosként ment nyugdíjba.
Velem mindig a Csokonai moziba járt a Népszínház utcában közel
a lakásához. Amikor vele töltöttem a hétvégét a mozi mindig
program volt bár erre úgy emlékszem, hogy mindig az én ötletem
volt.

A másik dolog vele kapcsolatban, hogy
mindig volt kutyája. Most is van egy a kertjében. Őt hagyta itt
maga után. Fajtája ismeretlen, utcakoktélnak hívtak az eféléket. 

A kutya ugatott az érkezésemre de nem
dühösen. Kint állt a szitáló esőben. Bundája csurom víz volt.
Talán bízott benne, hogy nagymamám jött vissza. De az is lehet,
hogy kutya módra már rég elsíratta őt. Körbejártam a házat, a
kutya elhallgatott és kísért engem a kerítés túloldalán. Kis
idő múlva két kölyök szaladt ki menedékhelyéről. Nagy
lendülettel és örömmel szaladtak felém. Átfértek a kerítés
alatt és boldogan futkároztak körülöttem. Velük már nem
találkozhatott nagymamám. Készítettem néhány képet a düledező
házról majd vettem kutyaételt a vidám családnak. A ház már másé,
szerencsére a kutyákat befogadta az új tulajdonos. Már csak a
kutya szemében csillog az a kép ami a fejemben nekem is megvan róla. Egyikünk sem felejtette el őt…”

Ezt a pár sort egy kávézóban
jegyeztem fel tavaly novemberben amikor elutaztam a nagymamám
házához.

A látó akit felkerestem idén
januárban így kezdte.- Tudod-e, hogy van egy idős nő körülötted
aki segít téged és most ebben a pillanatban is itt van? Segít a
könyvedben is. Most már tudom. És folytatom az írást…

Ma este meghallgatom Tóth Vera
és zenekarát. Időm van csak éppen furcsának érzem, hogy egyedül
megyek egy koncertre. De miért is lenne az? Persze jó lett volna ha eljön velem valaki de javarészt
harmincas nyugdíjasokkal vagyok körülvéve. Ő bajuk..

(Az író válaszol)

Kedves Olvasó, most először érzem át, hogy nem csak magamnak írok.Ma nem terveztem másról írni de szívesen válaszolok. Anna szakításához közöm van. Biztosan befolyásoltam őt döntésében de szerintem én csak felgyorsítottam azt ami amúgy is elkerülhetetlen volt. Anna legkevesebb egy éve tudta már, hogy kapcsolatuk véget ért csak nem volt ereje kiszállni. Pali pedig szembekötővel aszisztált ehhez a végjátékhoz. Jókor jöttem, kapaszkodónak..Persze nincs felmentve Anna. Azt ő tudja egyedül, hogy megtett-e mindent, hogy megoldja problémáikat. Kedden találkoztam Annával egy kávézóban és éreztem rajta, hogy terhet tett le. És, hogy felém mit érez,egyáltalán érez valamit? Talán de taktikázunk így nehéz kiolvasni a másikat. Talán holnap összefutunk.