Ha már itt vagyok

2011 október 3. | Szerző: Bertrand

 Legyen az, hogy nem ígérek. Épp csak benéztem. Nem mondom, hogy minden nap jövök. Csak a tiéd leszek, másra nem nézek. Egyszer már így volt. Akkor hűséges voltam és élveztem is. Ne kérj számon, most más időt élek! 

Voltam lent, olyan mélyen, ahonnan ritkán lehet visszajönni. És még lehetek fent is. Bár, ahogy magamra ismertem ebben a veremben, sorsom tisztán kivehető volt, még a sötétben is. Hagytam magam, hogy lássak. Nagy meló lesz, az biztos:)

Az előtte és az utána kép (helyesbítek, közben) vagy inkább az akkor és most nagy különbség. Ha látnátok!

Tehát, nem ígérek, de lehet, hogy írok…

Még egy Linda

2011 február 22. | Szerző: Bertrand

Ismét billentyű közelben vagyok és írtam egy szép álmot. Egy álmot, ami a remélt könyvemben néhány oldalon összekapcsol egy gyermeket és a nagypapáját. Egy álmot, ami a könnyért íródott és ami üzenetet hordoz.

Talán azért írtam az álomról, mert, ha az szép, akkor nem akarunk belőle felébredni és én mostanában nem szeretek felébredni. Reggelente, miután kinyitom a szemeimet Lindára nézek és első eszméléséből találgatni kezdek. Vajon mire gondol, még mindig bizonytalan, múltját idézi, elmélázik az esélyeken amit megadhatna a réginek vagy előre néz és engem/minket lát együtt?

Nincs sok ideje, mert a szálak amiket összefontunk, erőinken és akaratunkon kívül oldódnak, irányíthatatlan hatnak.

Már nem fáj a gyomrom, ha arra gondolok, hogy esélyt ad az ex ígéreteinek, de még nyugtalan vagyok. 

Januárban tűnt fel, teli volt ígéretekkel, “megváltoztam” volt a szó amit skandált és csillagokat akart lehozni az égről…

Akkor még nem pakoltam össze, inkább meghaltam, miközben hagytam Lindának, hogy a múlt szele megszédítse és összezavarja a lányt. A taktikám arra épült, hogy a pár hónapos szerelem (amennyiben szerelem) legyőzi az öt évet.

Vihar tombolt két hétig mindkettőnkben és talán mostanra döntött, hogy a jövőt és az újat szeretné megismerni ez a fiatal lány. 

Talán még időben. Amit én láttam kettőnkben még jelen van!Jelen van?

Megsérült az önérzetem, megbántotta a férfiasságomat. Hárman játszottunk egy olyan játékot, ami a játékszabályok szerint ugyan 1-től 100 éves korig (vagy azon túl) is játszható, de tisztán csak két játékos számára élvezhető.

Ha csak megszédült, de a múltját elengedő úton jár és biztos bennünk, akkor nincs mitől tartani. Ha viszont mérlegel, oszt-szoroz és rajtam gondolkodik, akkor gyengék az alapjaink….

És őt is Lindának hívják, ugyanúgy, mint az elöző háromszereplős játékot…

Furcsa, az álmaimban mindig ketten vagyunk, de amint felébredek páratlan lesz minden… 

Újak a szabályok? hm, valószínű túl konzervatív vagyok…

3 hónap

2010 szeptember 16. | Szerző: Bertrand

Ennyi ideje nem írtam ezen a helyen. 

Lindának hívják… és a történet inkább önismereti…

Nagy levegőt kellene vennem, leírnom…

Az átlag (nő)

2010 június 20. | Szerző: Bertrand

GYIK
– Gyakran ismételt kérdések

Én
más vagyok mint a többi?

Én
jobb vagyok mint a többiek?

Én
másképpen csinálom?

Jobb
volt velem?

Ugye
én különbözöm?

A
válasz sajnos nem. Ugyanolyan vagy Te is, ős is és én is. Ha az
utca túloldaláról nézzük! A madarak is csak embereket látnak
fentről és a repülőről mi is folyókat, tengereket, hegyeket és
városokat látunk. És ha nem lenne egy átlag ember által
készített térképünk és egy átlag földrajzi tudásunk akkor
nem látnánk nagy különbségeket köztük.

Viszont
amint leszállt a repülő és közelebb megyünk a városhoz,
hegyhez és folyóhoz érezzük másságát, különbségét és a
saját energiáját.

Így
van ez az emberekkel is. Akik engem körülvesznek a családom, a
barátaim és az ismerőseim valamennyien különlegesek számomra.
De a szomszédaiknak már nem. Brad Pitt, George Michael vagy
stílszerűen Lady Gaga-val találkozni nem átlagos dolog
halandóként/nem celebként. Nekünk ők mások de csak addig míg
nem játszunk velük egy filmben vagy nem éneklünk velük duettet.
És amikor ez megtörténik rájövünk „átlagságukra“ de
ugyanakkor ezzel egyidőben a létrejött kapcsolódásnak
köszönhetően felismerhetjük igazi egyediségüket mint pozitív
mint negatív értelemben.

A
világnak és a társadalmi berendezkedésünknek sokkal könnyebb
átlagolni és népnek vagy tömegnek nevezni az egyes embert. És
ezzel nincs is baj mert annyira megbonyolítottuk az élést, hogy ez
segítségünkre van a legtöbb esetben.

Csak
éppen átalakít bennünket és elveszi az önbizalmunkat. Ez
viszont már csak „neki“ jó az egyén belehal.

Én
már nem kérdezem meg szex után, hogy más volt-e velem?

Azért
nem mert a válasz nem feltétlenül őszinte és egy egoölelő
válasszal nem szeretem becsapni magamat.

Persze
érdekel (de nem számít igazából) és ahhoz belekéne látni a
másikba, hogy az igaz választ megkapjuk.

És
mi van ha rossz voltam? A feleségemmel az utóbbi években már nem
volt olyan izgalmas a szex, mondhatjuk, hogy átlagos vagy néha
átlagon aluli volt a teljesítményem.

Most
pedig a nagy energiaváltozásoknak köszönhetően lehet, hogy
lepedő akrobata lettem. Lehet, hogy még a feleségemmel is más
lenne most….

És
ezt biztosan tudta ő is. Egyedi és semmiképpen sem átlagos férje
voltam.

Bizalma
és hite bizonyította.

Ő
pedig amikor egy átlagos nap végig sétál az utcán az átlag
emberek között és én befordulok a sarkon és megpillantom őt egy
egyedi lelket látok aki megengedte, hogy belépjek a szentélyébe.

Azok
a nők akikkel az elmúlt hónapokban találkoztam csak percekig
voltak átlagosak. Néhány telefon, email vagy találkozás után
amikor megnyíltak az első ajtók és védtelenné váltunk egymás
előtt onnantól nem voltunk átlagosak egymásnak.

És
valakivel összekapcsolódott a lelkünk is, valahol dobbant a szív
és volt megaorgazmus is. Leromboltuk rögtön az átlagot.

Egy
tényező elég ahhoz, hogy meghazudtoljuk az átlag híveit.

És
legalább egy mindig van!

Veled
is volt/van és tudom, hogy beszélni kell róla mert még ez az
elsődleges „hiteles“ csatorna.

Széljegyzet:
…..A találkozások fontosak és semmiképpen sem átlagosak
függetlenül az együtt töltött időtől…… A közös út
hossza és az átlagnak semmi köze egymáshoz

…….azért
mert a szívem még regenerálódik és gyógyul a találkozásaim
átlagon felüliek… de még nem alkalmas klasszikus /átlagos:)/
párkapcsolatra….lehet, hogy nem fogalmazok pontosan mert rejteget
még a tudatalattim dolgokat amit csak óvatosan enged feldolgozni de
ez mégis érezhető az írásaimból…. a mi időnk nem most
van…..és ezt a távolság és a feladataink pontosan megmutatják……találkozz
velük mert várják az energiáidat és szükségük van az egyedi
fényedre…..

……………

Egy
átlag kérdés egy magát egyedül nevelő férfitól:

Vajon
a virslit elég 5 percig főzni? Nekem ennyit bírtak aztán
felrobbantak….

Munka és szex (utóbbi csak gondolatban)

2010 június 15. | Szerző: Bertrand

A
tavasz figyelmen kívül hagyott engem, átnézett rajtam és ez
furcsa volt az elöző évekhez képest. Oka persze volt bőven, hogy
kihagyjon ebből az őrületből. Ezeket most nem ismertetném mert
aki követ az úgyis tudja.

Múlt
pénteken egy megbízást teljesítettem. Többféle szolgáltatást
kínálunk a polcfelfúrás,szerelő várás,hivatali ügyintézéstől
kezdve az állat etetésig.

Még
nem mondtunk nemet eddig semmire. Újak vagyunk és figyeljük mire
van igénye az embereknek, később specializálódunk majd. Külön
fül van a weboldalunk nőknek és mi bátran egy kreatív este
beleírtuk, hogy vállalunk alibi szolgálatot azoknak a nőknek akik
szórakozni és nem pasizni szeretnének és jelenlétünkkel távol
tartjuk a kéretlen udvarlókat, sőt színházi kísérőt is lehet
tőlünk rendelni.

Viszont
nem számoltunk, hogy ilyen hamar felfigyel ránk bárki is. Főleg
még nincsen erre emberünk/alkalmazottunk.

Így
esett, hogy múlt szerdán megcsörrent a telefonom és egy távolabbi
ismerősöm aki látta a weboldalunkat megkérdezte, hogy péntekre
tudunk e küldeni neki két férfit kísérőnek mert külföldről
hazalátogat két barátnője és szeretné ha férfiak is lennének
a társaságukba. Csak pár óráról lenne szó és jó

lenne
ha az egyik férfi táncoslábú lenne.

Levert
a víz, rögtön a Tök alsó című film ugrott be, vicces is volt,
komoly is és nagyon nem akartam. Tudtam, hogy nekem kell elmennem,
mert én vagyok a kakukktojás a csapatban akinek nem kell elszámolni
– különösen ebben az esetben – az idejével. Erről nem is
nyitottunk vitát, a partnereim nevettek és örültek, hogy nekik
marad a polcfelfúrás és egy kutya ügye akinek elhelyezéséről
kell gondoskodni míg a tulajdonosa elutazik.

Ekkora
már napról napra melegebb volt és fülledtség telepedett a
városra.

A
kezeim amik az év nagyrészében hidegek mostanra tűz forróvá
váltak és ezzel egyidőben ez az évszak most kiszúrt magának és
hormonpótló injekciót adott nekem. Dolgozom és most csütörtökön
megcsináljuk az első étterem tesztünket is ami nagy izgalommal és
sok előkészülettel jár… De szabadidőmben (ami perceket jelent)
gyomortájéki kellemes bizsergés és alhasi jóérzés kerülget.

Este
lefekvésnél, majd az álmaimban és értelemszerűen reggel is az
első gondolataim közt a szex szerepel.

A
vágy, a fülledtség, az erotika nem véletlen említett fogalmak
közösen.

Az
ügy érdekessége, hogy a vágyat csillapítva nem keresem fel
azokat a nőket akikkel magyarázkodás nélkül tölthetnék el egy
estét. Még azt az apró bonyolítást sem vállanám ami egy könnyű
kalanddal járna. Ha jár.

Mint
egy pubertás tanácstalanul állok ez ügyben.

Este
11-re voltunk hivatalosak a Piano bárba ami a belvárosban, a
rakparton van.

Egy
(nagyon rugalmas és kiváncsi) ismerősömet kértem meg, hogy
kísérjen el. Természetesen egy kisebb összeget kapott ezért a
cselekedetéért. Attila építész, de korábban táncos volt. Ennek
ellenére gátlásos de egy pohár bor fellazítja a lánykérésre.

Kati
az ismerősöm nem árulta el barátnőinek, hogy ez több mint egy
spontán buli, szerette volna ha jól érzik magukat vendégei.

Az
autómtól a szórakozóhelyig szótlanul mentünk egymás mellett.
Nehéz, párás volt a levegő. Mindketten könnyű, fehér ingben
lelkileg felkészülve léptünk be a helyre. Gyenge fény világított
belül, a helység szélén boxok, középen asztalok voltak. A hely
nevéhez méltón egy idősebb zongorista régi slágereket játszott.
Félháznyi ember volt bent, nem igazán vették tudomásul, hogy
megérkeztünk. Kati észrevette bizonytalan lépteinket és intett
nekünk. Ők már javában

pezsgőztek
de még nem voltak spiccesek. Könnyítette a helyzetünket, hogy
Katit már valamelyest ismertem. A barátnők a vártnál idősebbek
voltak, de megtaláltuk a közös nevezőt és beszélgettünk.
Féltávnál zongorista csere volt. Egy roma páros vette át a
stafétát. A férfi zongorázott, a nő énekelt. És itt indult a
pezsgés. A régi slágerek mellett, örök disco és pop darabokat
játszottak és nagyon jó hangulatot teremtettek. A bugi leszállt a
lábunkba és megmozgattuk a nőket bár Attilát nem lehetett
letáncolni.

Ezt
a vágyat ami elől már nem lehet elmenekülni csak a női
energiában való oldódás csillapíthatja, helyi (ön ) kezeléssel
már csak rövid ideig tartó megoldást lehet elérni.

De
ehhez fel kellene emelnem a telefont, vagy emaileznem… Én pedig
inkább hazaszaladok munka után és rendkívül jól érzem magam
egyedül.

Kitöltöttük
a megbeszélt három órát, egyik fél sem lépett határt, Kati
megköszönte és örült, hogy jól sikerült az esemény.

Hogy
lesz-e folytatás az részben függ attól, hogy érdekli-e a nőket
ez a jellegű szolgáltatás és részben függ tőlem, hogy ezzel a
dologgal hogyan állok. A kollégáim értelemszerűen látnak benne
fantáziát de nekik egyelőre nem kell részt venni ebben a
történetben.

Ezek
mellett ma este egy dolog foglalkoztat. Délután bejártam a piacot
némi friss áruért és vettem új burgonyát is. De mihez kezdjek
vele? Valahogy meg kellene sütni és az eladó azt mondta, hogy
kaparjam le előtte. Van konyhám és szerszámaim de csak rántotta
kérdésben lehet velem számolni. Ja és teát is kiválóan
készítek…

Jelena — a zöld kő

2010 június 5. | Szerző: Bertrand

A
kövek energiája varázslatos. Van amikor a víz csiszolja, parányi
és egy kavicsgyűjtő kislány gyűjteményében végzi, és van
amikor akkora mint egy ország.

Horvátország
a víz felett és a víz alatt is kő, egy nagy kő. Tiszteletre
méltó, kopár és keveset beszélő. És van amikor nem
vendégszerető.

Hat
éjszaka egy négyzetméterben ki sem fejezhető kabinban, egy olyan
ágyban ahol nem szívesen fogadnék vendéget és ahol a plafon
fekvő helyzetben csak egy karnyújtásnyira van. De ez itt most nem
rossz élmény, csupán csak tények. Egyébként a hajót mind az
öten nagynak láttuk és boldogan vettük birtokba. Már tanultam az
eddigi utazásaimból, hogy a ruháim felét érintetlenül,
kivasalva hoztam vissza ezért jól kombinálható darabokat
választottam és vittem magammal az útra. Nem volt nálam a
biztonság biztonsága, dupla papucs,dupla napszemüveg…

Három
kabin, nappali-konyha,fürdőszoba mindez egy tetrisz világbajnok
tervei alapján.

Partra
szálltunk névtelen városkákban, kacsintottunk híres szigeteknek,
hullámot törtünk, lehorgonyoztunk a nyílt vízen, vihar vert és
fáztunk majd napoztunk és megégtünk.

Szeretem
Trogírt. Itt már van kedvenc éttermem, röpke, öreg utcáit hamar
bejárhatjuk. Az ott töltött este volt a legjobb nekem.

Aznap
kora délután futott be a hajónk, még sok hely volt a
kikötőben. Néhány üveg roséval ütöttük el a délutánt és
ehhez még zene is szólt. Az egyre sokasodó kikötőben hamar
fókuszba kerültünk. A zömében idősebb német hajósok
szerényebben vígadtak. Ők hét nap alatt ittak meg egy üveg bort,
mi fordítva.

A
nap lemenőben volt már amikor a csapat lemosta magáról a nap
történéseit majd friss ingbe és parfümbe bújba bevettük
Trogírt.

Séta
után egy három órás vacsorába szaladtunk bele. Persze a
végén már a borról szólt minden, a Zlatna Zlahtináról, a
könnyűvérű fehérről aki itatta magát.

Később a csapat két tagja visszament a hajóba, mi hárman pedig
beszélgettünk. (Szeretem a 2-3 fős beszélgetéseket. Ott már a
férfiak is megtudnak nyílni…)

Egy
történet kapcsán eszembe jutott, hogy van a telefononban néhány
zene. Kitettem az asztalra, kihangosítottam majd énekeltünk az
étteremben. Szerencsére egyikünk (nem én) a gitározni is tudó
fiú jó alaphangot adott így talán még a többi vendég is
élvezte a magyar éneket.

Hazafelé
sétáltunk amikor is felfigyeltünk egy Padre nevű szórakozóhelyre
ahonnan zene szólt. Mivel nem volt még szezon a német nyugdíjas
hajósok pedig már javában aludtak így csak harminc – negyven
ember mozdult be az egyébként jó zenére.

Bacardi-cola,
így szólt a rendelésünk amit leadtunk egy hostesnek aki fogadott
bennünket és azt mondta, hogy maradjunk mert hamarosan többen
lesznek csak még korán van. (nem így lett)

Ott
láttam meg Jelenát, pontosabban a zöld követ a szemében. Még
most sem tudom a találkozásunk okát, talán nem is volt. Talán 11
percet beszélgettünk. Ezután Jelena valami jelre felállt és
felment a színpadra táncolni. Kiderült, hogy közgazdásznak tanul
Zágrábban és mellette ez a kenyér keresete. Azt mondta csak
ideiglenesen. Szándék, legalábbis bármilyen testi szándék
nélkül szólítottam meg őt és ez megkönnyítette mindkettőnk
helyzetét. A tánc után újabb kb 11 percet beszélgettünk majd
mondtam neki, hogy visszamegyek a hajónkra és elbúcsúztam tőle.
Nem cseréltünk, telefonszámot,email címet és nem ígértünk egymásnak facebook bejelölést sem. Az ő 23 évének nem tudom jelentett-e
bármit is a beszélgetésünk. Lehet, hogy a következő tánccal
már ki is táncolta magából.

Nekem
adott egy inspirációt a könyvemhez ugyancsak picit, de a hegy is
apró kavicsokból áll össze. És a valószerűtlen zöld szemében
láttam a jövőm egy kvarc kristályát és valami olyat éreztem
mint a kavicsgyűjtő kislány a tengerparton.

11
perc. Még nem tudom mit jelent. A fiúk mellett nem lehetett olvasni
de azért elkezdtem a könyvet, az egyharmadánál járok. Eddig
három embertől kaptam Coelho könyvet. Mindanyijan fontosak
nekem…

….A
kövek szilárdsága és sűrűsége a tapasztalat aminek
összeállásához és fejlődéséhez időtlenség szükséges…ennyit a kövekről

Ma
este csatlakozom egy társasághoz ahol csak egy embert ismerek. De
ennek kifejezetten örülök, mert így még megtarthatom azt az
érzést ami csak a hajósnoknak jár minden egyes kikötés
alkalmával az új kikötőben ahol a szárazföldi lényeknek
mindenki idegen aki a kékségből érkezik.

És
ma és még néhány napig tenger illatom van…

(Nem említettem kedvenc városomat Primostent. Ott nem kötöttünk ki de ennek örülök mert az az én városom és a fiúkat nem akartam elvinni oda.Nem értenék a helyet és az energiáját…)

Az Aranyember

2010 május 27. | Szerző: Bertrand

Arra
emlékszem, hogy a fűtetlen csarnokban mennyire sütött a betonból
a hideg és, hogy napi két kamion érkezett Németországból
szinültig bútorokkal megrakva. És még arra, hogy az egyik
bútorcsalád neve Csaba volt. Ebben biztos vagyok mert azok a
dobozok voltak a legnehezebbek. Három évet töltöttem azon a
munkahelyen. Az alkatom nem a kamion pakolásra és a bútorok
cipelésére volt a legalkalmasabb de ezzel akkoriban még nem volt
lehetőségem foglalkozni. Munka kellett. Nehéz idők voltak minden
reggel a szokásos párizsis zsemle majd ugyanez ebédre és
valamivel melegebb étel jutott estére. A munka ruha ami két réteg
nadrágból és négy réteg pulóverből állt dermesztő hideggé
fagyott reggelre amikor magamra öltöttem. Azon a munkahelyen sem
voltam a legjobb csapat tag és nem tudtam felvenni a csoport
megkívánta elemeket sem de mivel a munkámat elláttam így nem
volt támadható felület rajtam. Mégsem rosszak az emlékeim ha
vissza gondolok. Az alázatot megtanultam de a csorda szellem nem
fogott rajtam és sajnos fázni sem tanultam meg.

Viszont
hálás vagyok a munkáltatómnak mert amikor bejelentettem, hogy
beakarom fejezni a gimnáziumot beleegyezett.

Persze
azt nem tudta, hogy Jókai Mór Aranyember-ét titokban a
raktárrendszer egyik titkos (persze hideg) szegletében tettem
magamévá néhány másik kötelezővel együtt.

És
azt sem tudta, hogy ott ismertem meg C-t.

Ugyanis
a raktár minden második hét végén átváltozott egy nagy eladó
térré és megnyitotta kapuit a vásárlók előtt. Új és használt
akkor jó minőségűnek számító német bútorokra lehetett
bukkani a szemfüles budapesti lakosoknak.

És
C szemfüles volt. Egy kanapét vett és észre vett engem is. Bár
utóbbi a mai napig rejtély, hogy mit láthatott egy vékony 20 éves
lyukas cipőjű, koszos ruhájú és hideg kezű raktáros fiúban…

Mindez
az elmúlt szombaton jutott az eszembe amikor nem éppen party
ráhangolóként de az esti mulatozás előtt még megnéztem a
tv-ben az Aranyembert.

Akkoriban
még nem értettem, pontosabban másképp értelmeztem a könyveket
amiket elolvastam. Szerintem a fiataloknak szánt kötelező
olvasmányok valódi tartalma és információja nem jut el a
fiatalok lelkéhez. Egyszerűen nem tud eljutni a maga üzenetében
mert rossz az időzítés és a fiatalember élete még nem tart ott
évei számának következtében, hogy a könyv misztikája
megérintse. Kivételek vannak mind személyek mind könyvekben és
persze olvasni kell minél fiatalabb kortól.

Mindig
is jó volt felnézni a filmbéli hősökre és a könyvek pozitív
főszereplőire.

Korábban
átadtam magam az érkező hatásoknak és ellenállás és kérdés
nélkül adtam meg magamat a mítoszoknak, a kijelentéseknek amik
ezektől a hősöktől származtak. Nem kérdeztem vissza, olyan
akartam lenni.

Mára
a kitalált szereplők helyett számomra fontos misztikusokat,
tudósokat olvasok, hallgatok. Eleinte az ő szavaikat is ittam és
úgy fogadtam el ahogy azt ők kijelentették. Bölcseket kerestem
akik megtanítanak jónak, egyszerűnek és nem kisebbnek mint
Aranyembernek lenni. Ők tudják jól, egyszerűen csak le kell
másolni őket. A másolás mégsem ment ráadásul előbb-utóbb
mindegyikről kiderült valami ami nem tetszett. Ezek alapvető
emberi gyarlóságok, minőségek kisebb nagyobb dolgok voltak.

Haragudtam
rájuk és nem tudtam példaképeimnek tekinteni őket.Mégsem
dobhattam ki ezeket az embereket az életemből. Tenni kellett
valamit kellett.

El
kellett fogadnom, hogy a TÖKÉLETES nem e világ lakója. Egy része
bennünk van, hordozzuk, sokan keressük is de érkezését kívülről
várjuk. 

És
van amikor érzünk egyfajta egységet. Pillanatok villanak fel és
rövidke csodákat láthatunk. De az a baj, hogy ezzel nem elégszünk
meg, és kiakarjuk tartani őket. Nem lehet, itt nem. És akikre felnézünk és többet tudnak nálunk lehetnek vezetőink. Bocsássuk meg hibáikat.

Tímár
Mihály csodát kapott, majd csodát tett. Szeretni akart, szeretett.
Élt a paradicsomban és látta a poklot is. Sorsát bejárta!?

Mindenesetre
a végén a Duna partján szemében nem csak a víz tükrözödött…

……….

Az
én szememben két nap múlva az Adria csillámjai lesznek és
barátaimmal ismét együtt töltünk néhány éjszakát. Hasonlót
mint a Siófoki kalandunk volt.

Hogy
ez a sorsunk része vagy pedig puszta erő demonstráció egy nagy
hajóval egyszer úgy is kiderül. Mindenesetre nem hiszem, hogy
Aranyemberként térnék vissza és még dunai hajós sem leszek de
felfelé nézek majd amikor a hullámok hátán vágtatunk, hátha
angyalt látok.

Várom
a találkozást a legbölcsebb létezővel aki egyébként jogosult
lenne a legtisztább szóra ha lenne ilyen…

A
lábamat belelógatom majd, felfekszem rá és meghallgatom őt.

Hősökre szükség van

2010 május 21. | Szerző: Bertrand

Ki
vagyok én? A jóképű srác a másodikról? Az ügyintéző fiú,
aki mosolyával intézkedik a hivatalokban? A barát aki azt hiszi,
hogy ő a legjobb barát? A szerető aki azt gondolja, hogy ott érint
és csókol ahol a legjobb? A bölcselkedő aki hallgatásba vonul,
hogy a titka megmaradjon? A választékos kinek alsónadrágja és
zoknija sosem tér el öltözéke többi részétől? A komoly aki
vonásaival a félelmét és a szomorúságát fedi? A merev aki
inkább lebénul mintsem játszana egyet önfeledten? A mániákus
kinek nincs felesleges tárgya a lakásban? A
mágnes ki hatalmas ajándékát kifordítja, hogy
megközelíthetetlenné váljon?

Ez
egyik sem. Pontosabban mint álcaháló rajtam van mind de olyan
nehéz, hogy lábaim megrogynak súlya alatt. De akkor hol található
testem lakója és ki ő valójában?

Randevút
kértem.Ez még pár hónapja történt. Itt ezen a felületen
játszódott és a szereplője egy szépen verselő blogírónő
volt. Pár hónap és néhány ezer kilóméter után találkoztunk.
A korban felnőtt férfi valószínűleg otthon maradt és a
találkozónkra csak egy rettegő kisfiút vittem magammal. Kamasz
lehetett még és mint anyátlan árva kinek a melegség ismeretlen
élmény, lakatolt szívvel fogadta a nőt. A Nőt ki mindennek
szűlője, teremtője. Ő a tenger, az ég, a tiszta és a látható.
Illata a természet, a színe millió.

A
felnőtt férfinak látszó tárgy aznap este inkább szorult
segítségre mintsem az ő karjában bárki is békét és
biztonságot talált volna.

És
a nő (ez te vagy) aki nem kevésbé fél de feladhatatlan küzdelme
edzi őt eljött. Elsősorban a családjához, a hazájához és
hozzám. Azt mondta az írásom erőt adott neki és jelenlétemet
idézte. Elhozta ő is és megmutatta szemében azt a kislányt aki
cseresznyét csent, ki összepiszkolta a ruháját és nagynak látta
apukáját. És láttam azt a lányt is aki félve adta ajkait
elsőnek fiatal udvarlójának.

A
feltalálók, tudosók mindig feltesznek egy újabb kérdést. A
bátrabbak legalábbis. Én felteszek de ezzel döntöm korábbi
elméleteimet is. Elemzek, agyalok, gondolkozok és manipulálok. Ez
utóbbi egy különös képességem és oly ügyesen űzöm, hogy
saját csapdámba estem már többször is.

Mi
kell a nőnek? Én! Legalábbis ezen dolgozom és az első teszt
eredmények jók. Kelendő iparcikké váltam azáltal, hogy jegyet
váltottam a női oldalam világába.

Mégis hibás az arú. Beteg még. Belül. Mi a baj velem Gati? Én azt
hiszem adok magamból…

Ha
kifogást sorolnék azzal csak aláhúznám gyengeségeimet és nem
vinném tovább küldetésemet. Viszont ha nem lenne min dolgoznom
akkor valószínűleg már nem lennék lakója a földnek sem.

Ma
bántottam C-t is. Telefonon beszéltünk. Azt mondta, hogy
belefáradt a végtelen próbálkozásba amivel zárt szívemet
nyitogatja. Gyerekes titkaim a bajaim alapja és nem érti miért nem
vagyok őszinte. Legalább vele…

Sajnálom
őt is, téged is. Vétlen áldozatai vagytok egy férfinak aki
izomból akar akkorát ugrani, hogy az eget súrolja. Remélem még látlak.

Alternatív
befejezések:

1.

Lehetek
az a férfi aki szállítja havonta a zsuskát, viszi a gyereket az
oviba és nem felejti el az évfordulót. Ha nem felejti el!

2.

Törhetek
szíveket és mindennap húzhatok tiszta ágyneműt egy-egy kaland
után. Megvolt
mindenki és én is megvoltam mindenkinek.

Egyiksem
leszek. Legalábbis a sablon szerinti nem. Míg erővel bírom de oldódom fel. És lesz egyszer egy
kislányom. Tudom, már álmodtam vele, beszéltünk és egyszer, egy
rövid időre már itt volt.

Nem
akarok, sosem álltam be a sorba, kérdésekből élek és
válaszokból táplálkozom. Kétélű vagyok. Van a mélységem, a
másságom ami egyedivé tesz. És van a megfejthetetlen fonákja
lényemnek ami szenvedtet. Nagyon szeretek és lelkem ha befogad nem
ereszt el többé….

És
minden percben velem van egy angyal aki súg. Tudom, különben nem
könnyeznék. Küldetésem van és apró igazolások időnként
érkeznek.

Mint
a tudósnak már vannak kísérleteim amik sikerülnek de
megismételni még nem tudom őket.

Szeretnék
válaszokat, olyanokat amiket táblára írnak. A nevemre nem kell
emlékezni, névtelen hős leszek. 

Ha másként nem megy hát versben mondom el

2010 május 18. | Szerző: Bertrand

Csúnya
játékot űznek velem a gondolataim. Nem akarnak értelmes szavakká
összeállni. Legalábbis írásban. Tegnap megírtam a hétvégém
összefoglalóját de nem vállaltam a publikálást. A bonyolult
mondataimat mind erőltetettnek éreztem. Amúgy sem vagyok könnyű
de ezek a mondatok nem jöttek gyorsan egymás után, meg kellett
dolgozni értük, kevésbé érzésből mint inkább agymunkából
születtek. Azt
gondoltam sok mindenben volt részem a hétvégén és ezt milyen jó
lesz leírni. Aztán
rájöttem, hogy nem is volt olyan nagy szám, izgalmas. Most másképp nem megy, pontokba
szedem így a legegyszerűbb:

Péntek

–
munka este 7ig

–
edzés

–
UP koncert – régi ismerősökkel futottam össze. Egy lány a
barátnőjén keresztül megadta a telefonszámát. Azért
választotta ezt a módot mert a barátja is vele volt………

Hajnal
4-re kerültem ágyba.

Szombat

7-kor
ébresztő. 8-kor egy külföldi turista csapat lakásátadása.

Egész
nap eső, egyedül otthon. Igazi szingli vizsga! Bírtam.

Este
táncelőadás a Gödörben. Egyedül. (Frenák Pál:Fiúk)Hatalmas
élmény. (erről is írtam de nem tudtam visszaadni az érzéseimet)

http://www.youtube.com/watch?v=FiIAW6GlBu4
Csak befogadóknak!

Vasárnap

Otthon,
egyedül, egésznap monszun. Valódi szingli vizsga. Megcsináltam.

Felhívtam
a lányt, beszélgettünk, semmi több. Bejelölt facebookon.

Este
mozi „Egy lányról“ c. film. Ajánlom mindenkinek
http://www.est.hu/film/elozetesek/#abc=e

Hát
ennyi ugye, hogy nem nagy szám?

Az
eső most türelemre int mindenkit. Az időjárás üzen…

Egy
könnyű zápor után írtam az alábbiakat kb egy hónapja.

Akkor
más eső volt, más hangulatban telt de lehet, hogy ugyanazt üzente
mint a mostani eső. Csak most már kiabál velünk… 

Figyeljünk a
ritmikára!

Eső

Jött
és ment, jel nélkül érkezett.

Hangos
volt, lármázott. Vétkezett?

Vártuk,
reméltük, fogant és született.

Tanított,
megszídott, táplált. Büntetett?

Intünk
neki, elsirattuk várjuk újabb táncát.

Már
más szemekbe néz. Láttad-e már ráncát?

Amikor
itt van egyedüli, övé minden.

Ujjai
beférnek a résbe. Szerinted nincsen?

Pedig
lelke az mi könnyezett s mérge a legszebb.

Mutató
nélküli óra. Megemelt egy percet?

Utána
néma lett a tér. Kedvét is elvitte.

Néhány
ember változott. Vajon elhitte?

—-

A
mester volt itt és nem hírdette jövetelét.

Mikor
itt volt nem hittük az eredetét.

Jöjjön
mikor mi akarjuk, formáját is megrajzoljuk.

Majd
jelmeze nem tetszik és megtagadjuk.

Pedig
megtörtént és az eset ismerős.

Emberöltő
látta már és követte a hőst.

A
nap végig mögötte, álca alatt próbált.

És
mi ismét elbuktuk a próbát.

—-

Csak
míg esik van remény mert egy

Nap
felizzik az égi költemény s megolvad

A
kemény. Anyag nélkül lesz egyszerű, de

Úgy
mindenki tudja és a lusta már nem szó.

Hát
várd őt mert addig lesz érdem míg érzed

A
súlyt mi földből való.

Újra
beborult…

Három férfi + Gyula

2010 május 12. | Szerző: Bertrand

A
kettő több mint egy. Hatásszünet. A nagy és elhasznált igazság.
És van olyan is amikor ez nem igaz. 

Mindenesetre
én e kijelentés mentén élek és szeretem a titkokat megfejteni
egyben titkolózni ugyanakkor a titkaimat, ötleteimet, élményeimet
megosztani és közös sikerre vinni. És az egóm ezen a ponton
sosem támad meg így könnyebb az arra megfelelőkkel közösködnöm.
És ez így történt most is. Pár évvel ezelőtt kipattant a
fejemből egy ötlet, aztán tavaly decemberben egy másik.

Az
ötletek egy-egy barátommal elkezdtek külön-külön élővé
válni, növekedni és gazdagodni. Ezzel egy időben a hitünk is
megnőtt és öngerjesztővé tette a folyamatokat. Majd fokozva az
izgalmakat és persze könnyíteni a terheimen kitaláltam, hogy
egyesítsük amink van és tegyük bele egy kalapba a két dolgot. És
mindkét barátom értette. Megosztották egymással portékáikat és
persze ezzel új lehetőséget is kaptak. Így
történt, hogy két kezdő vállalkozás amiben én voltam a közös
nevező ma Gyula városában eggyé tudott válni. Az
utazásunkank adminisztratív okai voltak…

Ma
9 órát sikerült eltöltenünk a fenekünkön. 3-3 óra
autókázásból és 3óra az ügyvédnél ülésből jött össze. A
fiúk még nem jártak Gyulán ezért elfogadtak tőlem és elhittek
nekem mindennemű ismeretterjesztést a városról. A Gyulai vár, a
100 éves cukrászda mind újdonság volt nekik. Nekem pedig az, hogy
Fásy Ádám anno szakácsként dolgozott az egyik helyi vendéglőben
és állítólag messzi földről híres volt a pikáns levese. Ezt
az ügyvédtől tudtuk meg…

Szóval
a mai nap az üzletről szólt, nem adott helyet másnak.

Egészen
addig a pillanatig míg dolgunk végeztével, kimerülve utaztunk
hazafelé és már mindent megbeszéltünk ami megbeszélhető
mindhárman elvonultunk gondolatainkba, telefonjainkba, emailjeinkbe.
Egyik barátom egy-két érdekes az úton készített fotót rakott
fel facebookra, másik barátom hazatelefonált és összegezte a
történteket.

Mivel
én veztettem nekem csak a gondolatok maradtak és egy érzés ami
abból állt, hogy milyen jó egy fárasztó nap után hazaérkezni
valaki mellé és kalandot mesélni. Ez az illető ma este nem én
leszek de majd.. Most olyan fáradt vagyok, hogy hál’istennek ez nem
érdekel ebben a pillanatban. Vagy lehet, hogy nem is annyira
zavar:)?

A
másik dolog inkább zavart: pont olyan fáradt vagyok, hogy az
agytevékenységem éppen leállni készül de egy érintésre,
szerelmeskedésre a legjobb pillanat. Hosszú idő után most újra
vágyom a nőre. Érezném az ujjaimmal a bőrét, a hajlatait, finom
hajába túrnék és az illatát is kívánom. A combját, hasát és
a derekát érintem a számmal. Ez most rámférne és ma este nem
vagyok cölibált pap, csalnék ha lenne kivel…

DE
NINCS.. válaszolok magamnak és valamiért nevetek amikor ezt
írom..

És
tudom, hogy most sem, írással, sem a konditeremben vagy
éppen fűnyírással levezthetném az energiámat..

….

A
mai nap bizonyította számomra, hogy az erő tényleg az egységben
van és, hogy három férfi magasabb szintről bölcsen, előrelátóan
döntött feláldozva egyéni érdekeit és a hatalom új, nemes
szolgálatát választotta.

Amúgy
meg a tantrikus vagy éppen az ösztönös szexuális erő egyesítés
is hatalmas energiákat tud kilőni az univerzumba. Kettő biztosan
többet mint egy..