Bertrand egypercesek – csattanó nélkül
2010 április 20. | Szerző: Bertrand
Cölibátus
óvatosan
A
szent szolgálat némi mozgás térrel vegyítve most jól jöhet. A
mozgás tér szűk, nem éppen változatos, leginkább egyszemélyes
de hatékony formája azoknak az energiáknak amiket sem
sportolással, sem pedig szellemi aktivitással nem lehet levezetni.
Magyarul bármennyit dolgozhatok, írhatok, akármennyit edzhetek van az fajta
„feszültség“ amit levezetni képtelen vagyok. Még magyarabbul
időnként ……áhh nem megy nem tudok ilyet leírni. Szóval
szünet lesz. Pályára álltam, áldozópappá. Bejegyzéseim
sótlanná, színtelenné és létuntá válhatnak az elkövetkező
hetekben. Az elvonás tünetei jelentkezhetnek és lehetséges, hogy
betűket és szavakat keverve értelmetlen mondatok kerülnek ki a
világba az elnyomott és csírájában elfolytott vágytól
kielégületlen férfi elmémből. De az is megeshet, hogy csak
pajzán mindenre kétértelmű célzások hagyják el írógépemet.
Meglátjuk. Mindenesetre a leendő aszkéta kinek halvány tükörképe
most is figyel laptopom képernyőjén búzdít kitűzött célom
teljesítésére.
Nem
jelölök meg dátumot, nem játszok heti vagy több havi adatokkal
de egy biztos, nem fogok nővel összegabajodni egy ideig. És a cél
az, hogy semmilyen szinten de elsősorban a kézenfekvő szex
ügyekben. Mert azt mondta valaki, hogy ha nincs nő akkor nincs
sírás.
Egy
nő azért foglalkoztat—de ő most messze van. És a kivétel
erősíti a szabályt!
Body
Art– Férfiak hol vagytok?
Tegnap
úgy döntöttem, hogy nem emelek súlyokat hanem kipróbálom a
konditeremben hírdetett body art órát. Persze, hogy egyedüli
férfiként izzadtam, csavartam a gerincem, nyújtottam és
lélegeztem együtt a nőkkel. Persze élveztem de így mint
kakukktojás partnernőimnek kiváló céltáblája voltam és ott
nem egy férfi hanem a férfi voltam jelen. Én tegnap minden férfi
becsületéért küzdöttem. És volt, hogy úgy remegett az egész
testem mint aki épp rohamra készül és az is igaz, hogy az
alsónadrágom is vízes lett de lenyomtam az első órát és bár
ezt senki sem méltatta büszkék lehetnek rám azonos nemű
testvéreim.
Viszont
rendkívül jól esett. Egy ideig jógáztam de miután a tanár
elment Indiába (hova máshova) nem folytattam ezt a formát
visszatértem a lelketlen konditerembe. Viszont híre ment a
recepciósok és edzők között, hogy ez a body art milyen jó én
pedig komolyan véve a fülest meggyőzödtem a hír igazság
tartalmáról. És tényleg, a jóga alapjaira építve csak
dinamikusabban, az ászanákat rövidebb ideig kitartva és
folyamatosan figyelve a légzésre egy új mozgásformával
találkoztam. Mára új izmaimat fedeztem és az energiák
harmóniában áramlanak bennem. Nagyon jól esne egy masszázs.
Nekem ennyi pont elég is lenne. Jövő hétfőn ismét megyek.
Munka
megy, munka jön
A
tegnapi nap híre ami ugyan nem volt benne a tv-ben de most megírom
így már az interneten megtalálható lesz, hogy legnagyobb
megrendelőm kitalálta, hogy mostantól nem szervezi ki a
bevándorlási ügyek intézését alvállalkozónak hanem kinevez
egy kollégát aki majd bevállalja ezen ügyeket feladatai mellé.
Mivel ez Budapesten engem érint egyedül így nem kell értem
tüntetni sem pedig aggódni.Egy picit korábban jött mint, hogy jól
esett volna mivel az új vállalkozásaim még éppen fogannak vagy
teszik az első lépéseket és pénzt még nem látni belőlük.
Valahogy mégsem lett álmatlan az éjszakám. Így több időm és
figyelmem lesz az új dolgokra. Elengedtem, nem paráztam és lám ma
jött egy telefon, hogy: – Szia ……… (Bertrand) , az asszisztens
összekevert valamit és nem jól tájékoztatott téged. Csak
bizonyos feladatokat szeretnénk mi magunk csinálni, a szakmai
részét mindenképp tőled szeretnénk.
Köszönöm
angyalkáim, nem voltam szomorú de így jobb mert lesz pénzem
áramra és akkor tudok tovább blogolni…
Egy üveg Porto, mámor és könnycseppek
2010 április 18. | Szerző: Bertrand
Bertrand
az ovális asztal egyik kerekítésénél ült. Széke összeért
Juliéval. A második pohár bor után fejéből egy időre kimenőt
kaptak sajgó gondolatai és rég nem érzett könnyebbség sodorta
felelőtlen mámorba. Este hétkor találkoztak és úgy volt
megbeszélve, hogy Julinál töltik az estét de Juli testvérének
váratlan érkezése borította a tervet. Bertrand tett nemrég egy
felismerést, hogy nem szeretné ha nő menne a lakásába és az
éppen kialakulóban lévő új otthonának hangulatát női rezgések
befolyásolnák. De Juli illata, csillogó szeme, fényes haja,
testének felajánlása elkergette elhatározását. Szereti Juli
fiatalságában rejlő erejét és játékosságát. Figyelmessége,
humora és bőbeszédűsége imponál neki. Bertrand szereti ha egy
nő beszél. A női hang simogatja és megnyugtatja lelkét. Van
olyan is amikor a szavak nem jutnak el tudatáig csak jelen van de
olyankor is szeretettel. És az is előfordul, hogy elég egy időre.
A
nő felhevült a bortól és levette kardigánját. Néhány hajszála
frizurájának ellene ment. Bertrand megsimogatta Juli fejét és
eltévedt hajszálait óvatosan visszarendezte. A nő belenézett a
szemébe majd megnőtt pupilláival a férfi száját nézte.
Bertrand megcsókolta őt. Rövid csók volt, Juli lassan elvette
ajkait, szája megremegett és kortyolt egyet a borból. Ezalatt
Bertrand szemei végig simogatták Juli fülét, nyakát és vállait.
Izgalma és szíve egyidőbben fokozódott.
Egyikük
sem mondott semmit. Bertrand másodszor is megcsókolta a fiatal nőt.
Most már kezével is végig ment a szeme által letapogatott
területen. A nő blúza, vékony, könnyű anyagból készült,
átengedte testének minden pillanatát. Juli kigombolta Bertrand
ingét és levette róla. Majd kigombolta nadrágját is és teljesen
levetkőztette a férfit. Juli nem tudott és nem is akart vágyainak
határt szabni. A végsőkig húzta és fokozta a beteljesedést. A
kimerült pár a kanapén feküdt, szólt a zene. Hallkan
beszélgettek csak egy gyenge lámpa sejtetett valamit a világnak a
szoba szépségéről. Bertrandot kísérte még a bor hatalma de
közben jelen volt és végtelen kérdései tapintatosan beférkőztek
ismét a fejébe. Az igazi összekapcsolódás nem történt meg.
Teste kielégült, kezén még érezte a nő bőrét, szájában az
ízét és orrában az illatát. De a lelke csendben a háttérben
szemlélt és nézte a férfit, a férfi pedig mindezt tudta.
Juli
testével Bertrand mellkasán pihent. Keze kis idő elteltével újabb
játékba kezdett. Most már szavakat is suttogott Bertrand fülébe.
Bátrabb, kiváncsibb lett és többször is fátyolos lett a szeme.
A nő felszabadította Bertrandot is és ez a kölcsönhatás most
magasabb szintre emelte az együttlétet.
A
sehova tartó út váratlanul ért végett. Az újabb pihenő után
Juli a másnap reggelről beszélt de gondolataiban egy egész
napról képzelt.
Bertrand
leckéje előtt állt. Felelete magában hordazza állapotát,
erejét, bizonyítja érzései és kimondott szavai összhangját. –
Nem szeretném, hogy ma este itt aludjál nálam. Majd hazaviszlek
amikor szeretnéd. -válaszolt a nőnek, de inkább finoman kijelentett. A nő dühösen pattant fel az ágyból és
követelte, hogy most azonnal vigye őt haza. A férfi próbálta
emlékeztetni őt arra, hogy miről beszéltek korábban de hamar
felhagyott az érvekkel és autóba ültek.
Az
autóban lehetett érezni valami apróbb enyhülést Julin de ezt nem
akarta láttatni. Elbúcsúztak majd Bertrand ismét hazament.
A
lakásban buja rezgés volt jelen, csak nehezen távozott. Bertrand
kitöltötte a Porto maradékát és leült a kanapéra. A nőre
gondolt, nem sajnálta őt. Saját kártyájának lapjai nem cinkeltek és bárki számára
láthatóak. Ami fájt neki az más volt. Az egy eszmélésből
fakadt. Most új szót keres a szerelemre. És arra gondol, hogy ha
tudná akkor egy időre kiiktatná mágnesességét és lekapcsolodna
a női hullámokról. De ezzel el is vesztené ajándékát amit
lehet, hogy csak kölcsönzött erre az életére. A bor ismét az
álom táncára kérte fel. Szemét becsukta majd elaludt…
Érzelmi és szexuális diéta
2010 április 15. | Szerző: Bertrand
Az
ajtóból fordultam vissza. Úgy éreztem meg kell kevernem a kártyát
és húznom kell egy lapot. Kiterítettem majd bal kézzel a kártya
felet jobbra-balra mozgattam a kezemet. Ahol éreztem megállítottam
és húztam egyet. Bátorság, ez állt rajta. Hagytam az érzéseimet
felúszni és aztán elolvastam az értelemzést is. Végülis már
akkor éreztem, hogy ennél pontosabban nem lehetet volna válaszolni
a kérdésemre. Azt kérdeztem a kártyától, hogy mire figyeljek és
milyen gondolat/érzés legyen velem amikor Annával találkozom.
Ugyanis éppen hozzá készültem és leakartam zárni a
kapcsolatunkat. A kártya nekem pontos útmutatás és a
válasz is rendben van de biztos vagyok magamban, tudom mit teszek, ettől nem lehet
eltántorítani. Vagy igen? És majdnem. Annával a beszélgetésünk
alatt többször gondoltam a kártyára és az erőt adott nekem.
Többször is meginogtam. És ennek nagyon egyszerű oka volt de már
közben rájöttem. Annával nem indult el az a folyamat amit
nevezhetünk szerelemnek vagy a nagy a találkozás felismeréséből
fakadó érzelmi izgalomnak. Az érzékenységemből kifolyólag —
ami egyébként más nőknél is jelen van csak még a kezelését
nem sajátítottam el rendesen — megéreztem Anna lényét és
rezgését. Meghatott, pozitív irányú részvéttel, kiváncsisággal
és szeretettel töltött meg. És ez a minőség tegnap is jelen
volt. És jelen volt még a félelem, elválasztatatlan cimborám aki
azt mondta, hogy ne hagyd el mert akkor egyedül maradsz és úgy nem
lesz jó neked. És csak mondta és mondta, hogy egyedül,egyedül…
És ez az állapot amitől félig rettegek, félig meg minden vágyam
összeütközött ott a parkolóházban az autónak támaszkodva.
Anna
azt mondta amit nem először hallok nőtől, hogy én másmilyen
vagyok. Ő most új szót használt rám, eddig ezt még nem
hallottam:úfószerű.
Nehéz
bántás nélkül elvállni, talán nem is lehet, az elhagyottnak úgy
is fáj és azt érzi hogy elbántak vele. Elmondtam neki, hogy
hiányoznak nélkülözhetetlen érzések és azt is, hogy amit
korábban kerestem kapcsolatot az nem létezik. Ő erre azt mondta,
hogy a miénk nem is kapcsolat csak találkozunk néha, és ő nem
telepszik rám. Nemsokára elköltözik a barátjától és majd
találkozunk ha jól esik. Mindenki élje meg az egyedüllétét
aztán majd lassú tempóban kialakul. És azért nem esne jól neki
ha más nővel is ágyba bújnék. Tehát akkor kapcsolatban
vagyunk?-kérdeztem tőle.Csak a tempót tudatosan lassítjuk. Ezt a
szót nem ismerte el és többször letíltotta a beszélgetésünk
alatt. Anna már messze jár gondolataiban velem de ezt még maga
előtt sem engedi tudatosulni. Egymás mankói voltunk és a legjobb
időzítéssel találkoztunk. Csak a találkozások lényegét fel
kell ismerni.
Sokat
tanultam az elmúlt hónapok női találkozásaiból, tanultam a
nőktől, érkezett néhány elgondolkodtató komment is és talán
léptem egyet a végtelen lépcsősoron. És csak remélni tudom,
hogy felfelé.
Ma
április 15-én tényleg egyedül vagyok. Nem vagyok párkapcsolatban,
nem tartozom senkihez. Ma nem fogok bántani, nem fogok birtokolni és
elszámolni.
Nem
kezdek új kapcsolatot. Amit kutattam nem létezik. Kapcsolat van
érzelmekkel és sérülésveszéllyel együtt. Vagy egyedül van az
ember. Így is bánthat csak másképpen. Írok, készül a könyvem,
tele lesz női és férfi energiával de nem szerelemről hanem
emberekről, kapcsolódásokról és teljes életről fog szólni.
Ma
felhagyok egy küldetésemmel aminek célja számomra nemes és a
legfontosabb volt ezidáig. Nem akarom megérteni a nőt. Olyanra nem
fordítok energiát ami lehetetlen. Tanulok tőle és amit lehet
azonosítok az én női oldalammal. Azt teszem amit Ő. Befogadok,
elfogadok. Nem leszek Don Quijote…
Éppen
ezért nem is találgatnék hanem néhány kommentet várok a
következőre:
Pár
napja Juli átküldött nekem egy vicces lánc emailt amire
válaszoltam. Aztán fordult pár email köztünk de szerintem semmi
megtévesztő vagy félrevezető nem volt benne. Aztán jött egy
levél amiben Juli azt írta, hogy vett nekem egy üveg bort és
utalt rá, hogy akár együtt is megihatnánk. Én írtam neki, hogy
ez egy veszélyes ötlet és, hogy ebből csak baj lehet. Azt
írta, hogy nem vár tőlem semmit, nem kell, hogy felhívjam, nem
kell, hogy együtt legyünk, nincs semmi kötelezvény de szeretne
velem lefeküdni. Na most innentől tanácstalan vagyok, hogy ez most
mi, főleg az elmúlt hónapok félreértései miatt. Lehetséges,
hogy csak férfi energiára van szüksége? Engem már ismer és
mondjuk jó volt együtt és amíg nincs egyikünknek sem kapcsolata
ez belefér?
Nekem
is szükségem van érintésre és simogatásra. Érezném a nőt, az
illatát… Erőm
teljében vagyok és most fogtam magam éppen egy bizonytalan ideig tartó diétára.
Tehát:
Ez most női csapda,rafinéria, célja lehet ezzel Julinak vagy
tényleg szeretne együtt lenni velem? Nem akarom bántani őt.
Most
pedig dokumentumot váltok és átevezek egy számomra biztonságosabb
történethez aminek nem én vagyok a főszereplője…
Furcsa játék ez..
2010 április 12. | Szerző: Bertrand
Egy
pillanat, egy másodperc és a következő villanásban már tótágast
állunk. Tegnap volt egy gondolat sorom a legjobb barátomról.
Valószínűleg elterlésnek szántam de mégis érdekes kis rövid
történet lett. Aztán annyira elfáradtam, hogy pár mondattal a
vége előtt abbahagytam az írást és lefeküdtem aludni. Rögtön
utána tudtam, hogy ma sem fogom befejezni sem pedig publikálni.
Mára már nem lett annyira fontos. Talán majd…
Leiratkoztam
a társkeresőről. Teljesen világos, hogy még nem jött el az
időm… És ezt pontosan tudtam a regisztrációkor is, de ügyes
kis elmém meggyőzőtt vagyis inkább kijátszott. A félelem amivel
azt hittem már leszámoltam óvatosan követ mindenhová és megbök
alkalmanként. Ez a fránya egyedüllét még nem az igazi. De azt
hiszem visszaszúrtam a félelemnek az agyjátékomban azzal, hogy
töröltem magam az oldalról.
Anna
hazajött Franciaországból. Még nem találkoztunk de már
beszéltünk telefonon. Rendeznem kell vele is a történetünket. A
héten talán összefutunk. Még a barátjával lakik csak pár hét
múlva költözik el. Az ő 10 és az én 12 évem nem ülhet közös
szekéren. Most más fejezet van írva mindkettőnknek. Érzem, hogy
ő nagyon akar és azt mondja, hogy kell neki is a függetlenség,
majd nagyon ügyesek leszünk és nem nyomjuk el egymást. Majd néha
találkozunk… De az a rossz hír, hogy arra már rájöttem, hogy
vagy kapcsolat vagy nem. Nincs köztes. Amúgy meg több okból
lehetetlen küldetés:Nem úszhatunk át pihenés nélkül
másvalakibe és felvenni egymás rezgését képtelenség míg
bennünk még más lelke is van. És hihetetlen az kos erő amivel
szív magába ez a nő. Érzem, hogy amit akar azt megszerzi. És
engem akar. Nem szeretne, akar, magának,csak. Erre akkor jöttem rá
míg távol volt és nem volt jelen ez az energia. És ez még most
is csak telefonon sms-ben és emailen van jelen, de érzem az erejét. És
nem dobbant a szívem. De hogy is dobbant volna, ilyen formán nincs
benne két hely. Valószínűleg ez nem az a „nagy“ találkozás
mert talán az még ezt a helyzetet is felülírná. A héten
beszélek vele.
Több
éve járok jósnőhőz. Minden nagyobb pillanatban az életemben
felkerestem őt. Az a tapasztalatom, hogy ha jó harmóniában, jó
kérdés feltevéssel, félelem nélkül és párosítva a belső
hangommal egyeztetve mentem el hozzá akkor mindig nagy segítségemre
volt. Múlt héten megintett a nőkkel kapcsolatban. Azt mondta, hogy
van egy nő körülöttem aki nagyon akar magának és, hogy
csapdákkal vagyok és leszek körülvéve a nőkkel kapcsolatban.
Ebben az évben nem ajánl komolyabb kapcsolatot. Írjak, dolgozzak,
gyászoljak. És pontosan tudom, részben ezért választottam az
egyedüllétet, hogy magamra találjak, felnőljek: Egyedül,
magamra…
Bűnbeesés?nem-igen!
2010 április 7. | Szerző: Bertrand
Most
nem szívesen állnék ki olvasóim elé mert valószínűleg jól
összeszídnának. Bár ha azzal megúsznám még jól is járnék.
Egy virtuális megkövezésre azért számítok. Bűnöztem. Azok
akik valamennyire már rám hangolódtak és elcsíptek belőlem
valamit pontosan tudják, hogy ezt nem kellett volna. Regisztráltam.
Egy társkeresőn.Nem messze innen… Történt ugyanis, hogy pár
napja blogolvasás után megpillantottam a párkereső fület a nlc
oldalon és mivel nem látott senki bekukkantottam körbenézni.
Korábban ez „tiltott“ volt, nem örültek volna otthon most
miért ne? Na de mit tesz egy boltkorós akit felügyelet nélkül
hagynak az áruházban egy csőre töltött hitelkártyával? Én
csak szétnézek, és elkezdtem görgetni a végtelen hírdetéseket.
Mígnem megláttam – vagy csak indokot kerestem? Mindegy itt az ok
amiért regisztrálnom kell mert csak így tudok írni neki. És
megtörtént, profiler, fotók, pár frappáns mondat és kilőttem
az adatlapom a nagy zűrzavarba férfitársaim közé. Egyébként
megírtam a levelet, egyet nem többet aztán félig lezártnak
tekintettem a történetet. Majd jön válasz ha kell… És nem is
nézelődtem ezek után. Viszont kihagytam egy elég fontos faktort a
számításból. Nekem is írhat bárki levelet. És szépen lassan
el is kezdtek beszivárogni a postaládámba. Nem pont úgy mint Jim
Carrey a Mindenható c. filmjében az emailek… de jöttek. Engem
pedig mint aki egy női bolygón egyedüli férfiként is kiválóan
érezné magát személyiség beszippantott ez a nők alkotta tenger.
És most levelezek néhányukkal. De ma reggel levettem a fotóimat
és pár nap múlva hűlt helyem lesz a felületen. És aki követi a
ténykedésemet és korai bejegyzéseimet látta annak mondom, hogy
nincs miért aggódni. Sem miattam, sem miattuk. Én tényleg gyorsan
tanulok és a mi kell a nőnek kérdést folyamatosan mantrázom. És azt is, hogy mi kell nekem. Egyedüllét…
…És
ha már a hírdetéseknél járunk nagyon könnyű átkötnöm egy
párhuzamos témába. Pár hete feladtam egy hírdetést, hogy
vállalok versírát, szomorút, vicceset vagy éppen köszöntőt és
a héten megjelent. Egy árva telefon sem érkezett ezzel
kapcsolatban. Cirka száz évet tévedhettem e hirdetéssel
kapcsolatban. De én tényleg komolyan gondoltam. Egy telefon jött,
talán nem is kellett több. A Kossuth rádióból hívtak, mert egy
szerkesztő felfigyelt a hírdetésemre és ezzel kapcsolatban
készített egy interjút velem. Juhé!
Beszéltünk
az írásról, a könyvemről és a verseimről. Azt mondta hív ha
adásba megy..
Ma
sem fogok sokat dolgozni. Délben jósnőnél fogok kártyát húzni
majd C-vel kiértékeljük a hallotakat. Ja igen és a barátom
elkérte holnap estére a lakásomat. Oda kell neki adnom egy
kulcsot, hogy betudjon jönni. Kitaláljuk? Nem éppen egyedüllétre
vágyik…
Szín, három betű: Ződ
2010 április 5. | Szerző: Bertrand
Szín
amit csak fél évig látunk. Legalábbis nagytételben, mert persze
nyomokban – mint bizonyos csokoládék a mogyorót – télen is
tartalmaz a természet. Pár napja a konyhám ablakából
csodálkoztam rá az utcánkban a fasorra. Megjelentek a fákon az
apró levélkezdemények. Aztán a hétvégén a várostól félórára
a természet közepén már részletesebben éltem át a megújúlást,
az ébredést. A kertünkben még néhány fa és bokor tréfát űz
velünk mintha nem akarna felébredni de közelebbről már látni
apró kitüremkedéseiket. Ők is köszöntönek hamarosan. Vasárnap
összefutottam egy pillangóval és egy gömb méhecskével. Na ők
már hozzám hasonlóan nem bírtak magukkal és naptárukat
figyelmen kívül hagyva előjöttek körbeszaglászni. Több lett a
cica is és barátkoztam egy kóbor kutyával… Szarvas lakmározott
egy bokrunkból…
Most
még zsenge zöld színe van a tájnak és ez a roppant fiatalság
még pár hétig elkápráztat bennünket mielőtt színe mélybe
borul és meállapodik egészen októberig. De előtte még virágzik
és színez.
Több
lett a kék is. Kell is mert ez a másik terápia ami minden
magyarázat nélkül orvosol bárminemű problémát és lehet hozzá
fordulni minden (lelki) nyavalyával. És úgy tűnik a d vitamin
pótlás is megoldott egy időre. Szóval a természet az alternatív
medicína a következő két évszakban, mostantól érdemes hozzá
fordulni ügyeinben…
Az
átállás ami nem volt egyszerű számomra. Ilyen élmények után
ma délben érkeztünk vissza a városba mert külföldi vendégeket
kellett fogadnunk… Aztán a végtelen erdőből egy fekete kockába
váltottunk lezárni az ünnepeket. Mármint moziba mentünk. A film jó volt.
Viszont megvisel a kontraszt a természet és a mesterséges között,
itthon pár óra alatt sikerült rezgésszámot váltanom és holnap
így már betudok ugrani a 120-as tempójú budapesti
vérkeringésbe…
Kár,
hogy a zöld nem áll jól nekem.. De a kék igen…
És
akkor tervezzünk. Az elveszett munkanap ellenére nem számítok
húzos hétre. Kedd: főként számítógép előtt,este rádiókabaré
felvételt nézünk. Szerda:Számítógép, Jósnő látogatás,
reklámfilm válogatás, Családállítás előadás.Anna érkezik
haza Francia honból.Csüt:Számítógép (ja igen ezzel dolgozom)
Csík Zenekar koncert. Péntek:u.a koncert nélkül és talán Anna
találka. Ez a veleje és ahogy lenni szokott mindig sz…ik a kutya
valamit.
A cukorbeteg Gombóc Artúr avagy a fodrász haja…
2010 április 3. | Szerző: Bertrand
Szeretem…
szeretem a szőkét, a barnát, a feketét. Rákacsintok a
rövidhajúra, hosszúhajúra és a fürtösre. Elpirulok a tüzestől
és félve nézek a szerényre. A
törékenyre vigyázok, az erősre büszke vagyok. Ha alma vagy körte
a forma, beleharapok. Ha szomorú sírok vele, ha nevet nézem a
nevetését. Ha jól van én is jól vagyok… Van amikor édes,
keserű, megszúr vagy hirtelen. Rabolt már ki és én is loptam
tőle. Mindig megbocsájt és végtelen a forrása. Kimerít és
feltölt, megöl és feltámaszt. Akar és elenged. Vele sem
nélküle, egyet és mindet. Millió illat tavasztól télig,
januártól decemberig. Szoknyában és nadrágban, copfban és
kibontva. Pántos és pánt nélküli, fegyelmezett és
kacér……..Mindennap kell belőle. Végtelen
a metszés és mégis nehéz a kapcsolódás. Az egyetlen ki teremthet! Érteni
akarom de fényévekre vagyok… Ehhez talán egy is elég?
Jeleneg
Gombóc Artúr vagyok aki a „csokoládéjában“ keresi az
igazságot. Nem volt mindig így valamikor pilóta akartam lenni,
metró vezető vagy éppen tanár, inkább kosárlabdázó és nagyon trombítás.
Így is, úgy is egy vagyok a megszámlálhatatlanból. Remény
csak annyi kell, hogy felfedezzem magamban amit hoztam, ami velem van
már érkezésem óta. És hiszek benne, hogy megtalálható…
…….
Tegnap többször is hívtam a nőt a csütörtöki koncertről. Csak
azért, hogy lemondjam a péntek estét mert fáradt voltam.
Gondoltam ez alap, nem sms hanem élő szóban. Nem vette fel, nem
hívott vissza. Akkor ez egy röpke verbális kaland volt és ez így
pont jó. (minden jó)
Hétfőn
virtuálisan locsolkodóm majd sms-ben és emailen. Gondolom
készülnek már a virtuális tojások is. Most megyek edzésre,
ebédre majd visszatérek a klaviatúrához és írom ami jön a
titkos csatornából…
Mást
is szeretek napjainkból de ez is olyan jóóó..Ekkor már útban
voltam a világunk felé…
http://www.youtube.com/watch?v=tYc2h_DqFqQ
A leghosszabb meditáció
2010 április 2. | Szerző: Bertrand
Tegnap
reggel jött. Belülről, nem volt hivatlan csak éppen váratlan,
ilyen irányból nem számít rá az ember. Nem kaptam jó hírt, nem
kaptam újabb munkát, pénz sem állt a házhoz, de megtörtént. És
egy napig tartott. Soha előtte nem volt ilyen hosszan tartó. Vagy
ha volt akkor valami külső hatás tartotta fennt de éppen ezért
más volt. Egy dolog segíthette: a nap. Nem ragyogott csak a helyén
volt és ellátta a feladatát. Sütött. És
még most is itt van velem. Már elhiszem, hogy létezik. Ha
most azon gondolkodnék, hogy ez hogyan történt meg, mi kell hozzá,
hogyan örizzem meg akkor elillanna. Így is elfog, de még
meglátogat többször.
A
leckét kíválóan felmondom, a bizonyítványom 5-ösökkel van
tele ebben a témában is csak éppen a mondatok mögött erőfeszítés
és kinlódás van igazi megtapasztalás nélkül…
Tegnap
jelen voltam, benne a pillanatban. Egy hosszantartó extázis,
tantrikus meditációban. Lehet, hogy túlzóak e szavak de az
állapotot ez tükrözi a legjobban. Igazából leírni is
felesleges…
Délig
voltam otthon, dolgoztam, a lakást rendezgettem és zenét
hallgattam. És egy telefonom volt csak. És e közben figyeltem fel
arra, hogy ugyanazokat a dolgokat ma másképpen csinálom. Nem volt
agyalás, visszatekintés vagy sóvárgás a jövőbe. Vagyis olyan
formában mint eddig. Könnyebb volt, én voltam könnyebb. És azt
is tudom, hogy ez nem a fügefa alatti megvilágosodás volt. Csak
egy állapot amiben jó lenni. És ezt megtapsztalva értettem meg,
milyen az amikor az ember csak azt hiszi, hogy jól van és milyen az
amikor tényleg jól van…
Szerdán
az esküvői ruha bemutató válogatásról majdhogynem kidobtak.
Ilyen gyorsan már rég végeztem castingon. Mondtam a francia nőnek,
hogy a képeim mér régebbiek és, hogy igazából már
„visszavonultam“… Átpörgette a fotókat és a mellette ülő
fotósnak mondta, hogy nem. Az előttem lévők majd negyed órát
voltak bent, nekem ez két perc sem volt. Kimentem a teremből és
leültem. Ez azért hat az emberre. Indokokat kezdtem gyártani, hogy
biztos fiatalabb arcot keresnek de aztán leállítottam magam. Pár
perc alatt rendeztem magamban a dolgot. Ezt is meg kellett élni, biztos meg volt rá az ok Erre
jött egy telefon az ügynökségemtől (akik egyébként
visszarángattak ebbe a történetbe több év után), hogy lesz egy
válogatás csütörtökön egy margarin reklámfilmre és, hogy a
rendező elhívott a válogatásra. Tegnap
ez is megtörtént. Jött a szokásos szituációs játék amiben a
mimika volt a legfontosabb. Háromszor vették fel. Szerintem
hasonlóképp játszhattam mint Joey a Jóbarátokban… Nem számítok
visszahívásra.
Aztán
C meginvitált magához ebédre és nagyon jó volt együtt. A
hétvégén lemegyek hozzá a házába(unkba) húsvétolni a
családjával…
Este
kb fél év után nyertem a szokásos csütörtöki kártya partin.
Ez fel is tűnt a fiúknak. Jó esetben nullán fejezem be az estéket
de gyakoribb a vesztés. Mondtam nekik, hogy mostában a szerelemben
nem jeleskedem talán azért lehet. Korábban bontottunk asztalt a
szokásosnál és hazafelé még beugrottam a Jambe meghallgatni a
koncertet. Leültem a bárhoz majd vállaltam egy ásványvízet. Két
nő mellé ültem és megkérdeztem tőlük, hogy van e ma koncert.
Igen csak szünet van, válaszolták. A számok közt szólongattuk
egymást és kiértékeltük a hallottakat. Bemutatkoztunk és
beszélgettünk egy keveset. Nagyon jó volt szándék és
telefonszám csere nélkül pár szót váltani. Az egyetlen egy
kérésem az volt, hogy ha facebook-olnak jelöljék be a csoportomat
mert tagokat gyűjtök az induló vállalkozásomhoz. Búcsúztunk,
ők elmentek táncolni, körberepülte őket néhány külföldi pasi
aztán eltűntek valahol a tömegben. A koncert befejezése után
meghallgattam néhány számot az aznap esti DJ-től és éppen menni
készültem amikor tőlem három méterre egy nő intett nekem és
mutatta az újjaival a bárpulton, hogy sétáljak oda. Észrevettem
őt már korábban de tényleg szándék nélkül érkeztem…
Odamentem hozzá, újabb bemutatkozás és gondoltam megbeszéljük
ki mit csinál. E helyett ő megbeszélt mindent. Csak úgy ömlött
a mondandó belőle. Sajtóreferensként dolgozik, 30 éves, nagy
nyomás van rajta a munkától és a feszültséget jött levezetni.
És ezeket boncolgattuk. Ma estére meghívott egy koncertre ahol a
barátai lépnek fel. Még gondolkozom. Elkérte a számomat és
megbeszéltük, hogy ha ráérek elmegyek. Eljöttem a helyről, ő
ott maradt…
Szólt
a youtube, meghallgattam pár számot és rátaláltam a Csík
Zenekarra. Volt szerencsém nyáron a belinkelt koncerten
meghallgatni őket és pont a jövő héten van koncertjük. Vettem
is jegyet. Bombaár!2000 Ft.
http://www.youtube.com/watch?v=c1aT_9Y9ynE
Köszi Kler,már hiányoltalak:)
Papa
2010 március 31. | Szerző: Bertrand
A
kislány a bal kezében fogta a ceruzáját. Keze aprócska újjaival
szorította össze a végénél és úgy tűnt nagyon öszpontosít a
következő percekre. Kis fehér fogait rányomta az alsó ajkára.
Betűt formázott. Meghúzta a szárát és közben emlékezett, hogy
a tanárnéni pipa betűnek hívta. Szerette a pipa szót. A
nagypapájának volt egy pipája amit az üveges szekrényben
tartott. Mindig elővette amikor Lea náluk járt és olyankor
elmesélte az öreg indián történetét aki a pipát neki
ajándékozta. A történetet Lea nem nagyon értette, tele volt
számára idegen szavakkal de mégis megelevenedett valami a fejében
a mexikói indiánról, annak kutyájáról és a jósról aki a
nagypapájának tenyeréből elmondta, hogy hamarosan unokája fog
születni. Lea sokáig nem tudta, hogy ő a mese főszereplője. Ő
mindig a nagypapájának az arcát nézte miközben mesélt vagy becsukta
a szemét és az érdes hangját hallgatta. A pipát mindig fogta
mesélés közben. Néha a szájába vette de sosem gyújtotta meg.
Kész
van a p betű. Felnézet rajzlapjából és megnyugodott, hogy minden
a helyén van körülötte. A következő betűt már kevésbé
szerette de mégis gondosággal fogott a leírásához. Kört rajzolt
majd kunkorított egy szárat az aljára. Hallkan mondta,vékony
hangján: – AA. Nem kötötte össze az elöző betűvel. Ezután elvett egy szelet meghámozott almát az asztalon lévő tálcáról. Enyhén megbarnult már. Az anyukája készítette
ki neki és Lea nem is vette észre, hogy mikor került az asztalra a
friss gyümülcs. Tudta, hogy meg kell ennie az egészet mert akkor
boldog a mama. Kár, hogy nincs itt a nagypapa.-gondolta. Ő
ilyenkor mindig megette az almája felét és azután nevettek
órákon át miközben senki nem tudta körülöttük, hogy valójában
min mulatnak. Ez volt az egyik titkuk.
Lea
már nagyobb magabiztosággal fogot neki a következő pipa betűnek
amit fele annyi idő alatt meg is rajzolt. Olyan mintha növekvő
sorrendbe állította volna betűit. Ez a betű majd felével túlnőtt
a társainál. Arra gondolt, hogy ez a betű legalább olyan magas
mint a nagypapája. Emlékszik, hogy amikor az égbe emelte őt –
mert ők így hívták – mindenkinél magasabb volt. Sokszor álmodott
erről és álmában repült ilyenkor. Felette volt mindenkinek,
elérte a cseresznyét a fáról, orgonát tépett és még a
szomszéd kutyától sem félt.
Az
utolsó „a“ betű mintha idegen lenne távol kapott helyett
barátaitól. Kicsi volt, úgy tűnt, hogy egyedül van pedig már
egy rajz és más betűk is voltak a lapon. Árva volt, valami
hiányzott.
Ekkor
csöngettek. Franciska lépett be az ajtón és hozta a labdáját a
szokásos délutáni kalandozásra. Összenéztek, Franciska szeme
csillant az örömtől, hogy itt lehet újra. Lea nem reagált
elsőre. Máshol járt, talán valaki mást várt belépni azon az
ajtón. És tudatlanul de szívében már úton volt oda ahova nagypapáját küldte
nemrég. Ez is az ő titkuk. Letette
a ceruzáját, az ő szeme is csillogott és megölelte Franciskát.
Kiszaladtak a kertbe.
Megjegyzés: Filmeknél ezt pilotnak hívják. Próba adás.
Én inkább csak egy falatnak, egy érzésnek hívom abból a nagy halmazból, szeretetből, megismerésből, utazásból, városokból ,emberekből és kalandból ami készül és íródik a fejemben és már lapon is van egy része.
Igen érzem,tudom
2010 április 21. | Szerző: Bertrand
Valamiért nem szeretem a rövid bejegyzéseket. Még bele sem tudok merülni az olvasásba vagy éppen az írásba. Mégis legyen egy, mert a mai nap az különleges. Reggel egy könyvesboltban kezdtem, átvettem néhány rendelt könyvet és valamiért nagy izgalom fogott el, borsódzott a hátam is a könyvek érintésekor. Ilyen még nem történt. De nem, ne gondoljuk! Ezek még nem az elvonás tünetei:)
Aztán (és ez a fontosabb) munka közben elcsíptem néhány mondatot messziről mi fokozta hangulatomat és indított be halkan egy kis motort belül és talán csak a kvantumfizika képes kiszámolni és képlettel bizonyítani ennek megtörténtét és bizonyítékát adni de összekapcsolódtam valakivel 😉
Két bizsergés egy napra! Mi jöhet még?
hát ez egy rövid bejegyzés volt…
Oldal ajánlása emailben
X