Vakrandi

2010 március 8. | Szerző: Bertrand |

Ez most igazi single hétvége volt. A
lakásomban nem sok időt töltöttem, tele voltam programokkal és
még az utolsó órák is hoztak új fordulatokat. Ki is vagyok
merülve. Most kellene az a két nap pihenés. Holnap reggel már vár
rám néhány külföldi akiknek egyengetem az útjait…
Mindenesetre szombaton kipipálva egy filmbemutató. A megjelenés
kötelező volt mert egy rokon az egyik alkotója a filmnek. Holnap
írok is neki egy pár szót a filmről. A mai napra pedig a boat
show volt tervezve két barátommal. El is mentünk és egészen a
kapuig jutottunk ahol a tömeg valahogy ellentétesen mozgott a mi
szándékainkkal. Hamar kiderült miért jön az a sok ember kifelé
és senki sem megy be. Bombariadó volt. Hál’ istennek engem nem ért akkora
kár egyrészről ingyen jegyem volt másrészről a barátom a
nagy hajós én csak kiváncsi kísérő lettem volna. Nem csüggedtünk el az egyik
barátomnál töltöttük a délutánt.Én pedig készültem az
esti kalandra aminek már megint érdekes előzménye volt.

Nem gondolom, hogy ez naívitás de
csak azért hiszem el azt ami mostanában történik mert én vagyok
a főszereplője. Történt az, hogy Isti barátom (a hajós) a héten
behívott a munkahelyére ami nem meglepő mert sokszor bemegyek
hozzá, jóban vagyok a kollégáival és a főnökével is. Tavaly
megemlítettem neki, hogy az egyik kolléganője milyen csinos. Egy
laza mondat volt mindenféle folytatás és tovább gondolás nélkül.
Legalábbis az én részemről. Isti jól elraktározva ezt az infót
nemrég megosztotta a nővel és egyébként nem tudni miért
bejelentette a kollégáinak, hogy mostantól másképp lehet rám
nézni, függetlenként. Érdekes, hogy ilyen komoly kerítői
szerepet vállalt magára ráadásul kérés nélkül.

Mindenesetre kaptam egy váratlan sms-t
miután bent voltam a barátomnál. Juli írta, hogy sajnálja, hogy
elkerültük egymást a munkahelyén de dolga volt. Megkérdeztem
Istit mégis mi történik. Azt mondta, hogy megadta a számomat
Julinak és ezek szerint ő élt vele. Ja és van még egy
kolléganője akinek szintén tetszem a lányának és már megnéztek
az interneten…és itt van még az unokahúga is aki megkérte, hogy
adja oda nekem az ő számát, hívjam fel nyugodtan…???

Tehát még mindig nincs válasz a
kérdésemre: ez itt a tavasz, vagy? Ugyan kihagytam pár
évet de nem gondoltam, hogy ekkora változás van a párkeresés
rögös útján és a kezdő lépés már nem feltétlen férfi
feladat.

Ma estére egy picit besokaltam a sok
szereplőtől akik hirtelen az életembe léptek. De azért még
utolsó erőmmel találkoztam Julival. A hétvégén váltottunk
néhány üzenetet és megbeszéltük, hogy ma érte megyek 6-ra.
Mivel semmit nem tudtam róla ezért az én tervem egy kávézó
volt. Lehet, hogy nem túl eredeti elsőre de még hideg
van és sötét azt gondoltam, hogy úgy is csak beszélgetünk. A 24 éves
nő meglepő magabiztosággal jelent meg. A kávéház ötletemet
elvetette (később kiderült, hogy elakarta kerülni az esetleges
kínos csendet) és helyette elmentünk dartsot játszani. A kezdők szerencséjével
3-3-ra hoztam a formát majd leültünk beszélgetni. Megismertem egy
új történetet, egy új sorsot, problémákat. Felfedeztem
férfiaktól és szülőktől elszenvedett gyógyítatlan sebeket.
Egyszóval egy újabb lelket érinthettem meg és persze én is
elmeséltem a történetemet. Elváltunk, vigyáztam minden
mondatomra és nem csókoltam meg. Jó volt együtt, a könyvem
biztosan gazdagabb lett néhány oldallal. Most nem
gondolok/gondolhatok többre. Túl sok és friss női energia cikázik még bennem, le kell csillapodniuk. Csillagszem lesz a
neve…Ő is egyedi ahogyan minden nő. És sütött nekem
palacsintát ajándékként! Ez nagyon kedves gesztus…

Ha ez így megy tovább el kell gondolkodnom milyen feladattal lettem megbízva..