Három hét, három nő. Anna

2010 március 4. | Szerző: Bertrand |

Előszó: Fél órája érkeztem haza.
Amikor nyitottam a zárat volt valami jó érzés a gyomromban.
Rájöttem, hogy ez az az érzés amikor fogadnak otthon egy hosszú nap
után, várnak és megörülünk egymásnak. Régi reflex,
összeszorult a torkom…

A sors csalafinta játéka, hogy Annát
ugyanazon a helyen ismertem meg mint Biankát. A barátommal meghallgattuk a csütörtök
esti koncertet és épp menni készültünk amikor két ismerős
lányba és barátnőjükbe botlottunk. Egyiküket búcsúztatták,
nekivág egy angliai kalandnak. Azt mondta elege van… A barátom
beszélgetni kezdett a két lánnyal én pedig támasztottam a
pultot, a barátnőjük mellett. A leggyanútlanabbul szólítottam meg.
Bemutatkoztunk, hamar kiderítettük ki, mivel foglalkozik.
Beszéltünk a munkámról és elmondtam neki, hogy az egyik
közösségi oldalon népszerűsítem a vállalkozásomat. -Épp most
regisztráltam,majd bejelöllek.mondta. Beszélgettünk,pontosabban
kiabáltunk még egy picit ugyanis elég hangos volt a zene aztán
haza indultak ők is, mi is. Másnap talán a megszokottnál is
erősebb piros színnel, mint aki türelmetlen jelezte a közösségi
oldal, hogy ismerősnek jelöltek és még egy üzenetet is kaptam.
Anna volt, megköszönte a tegnap estét és megírta, hogy milyen
jót beszélgettünk. Természetesen visszajelöltem és én is írtam
pár sort. Akkor még nem tudtam, hogy ő már
döntött. Akar engem. Megszerezni egy éjszakára vagy szeretőnek
még nem tudom. Azóta kétszer találkoztam vele. Mind
a kétszer ő lépett eggyel tovább. Az első alkalommal elkérte a
telefonszámomat mondván így könnyebb lesz a kapcsolattartás.
Aztán másodjára már bemelegedtünk. A beszélgetés alatt éreztem
ahogy végigmér és azt hiszem testtartásával tudattalan jelezte,
hogy tetszem neki. Úgy mért fel ahogy a férfiak szokták a nőket
amikor szeretnének a lényegre térni. Furcsa érzés volt ebben a
szerepben. Persze volt benne valami izgalmas is. Elkísértem az
autójáig. A parkolóházban már csak néhány autó állt
gazdátlanul. Megcsókoltam. Most én kezdeményeztem. Másnaptól
fergeteges chat-elések és írásban is elég messzire jutottunk.
Annáról nem tudtam megosztani az érzéseimet senkivel így egyedül
agyaltam mi történik most. Ugyanis hosszú évek óta van barátja. Bár
már mesélt róla, hogy éppen azon gondolkozik,hogy véget vessen a
kapcsolatának látom rajta, hogy még nem döntött. Vajon azt
szeretné, hogy én legyek az akinek a segítségével kiszállhat a
megromlott kapcsolatából? És akkor ez most mekkora felelősség
nekem? Ő már megismerte a történetemet és abból bizonyára
kiderült számára, hogy én még nem készültem fel egy következő
nagy megmérettetésre. Holnap szeretne találkozni velem. Azt mondta
van alibije, éjfélig ráér.

És, hogy mi az ő szerepe az én
sztorimban? Valóban imponál a határozott közeledése. De ami
ennél is jobban hatott az az, hogy Biankával ellentétben akivel
nem sikerült egy hullámhoszra kerülni Anna megérintett egy
érzékeny pontomon. Kérdez, érdekli mi van velem,hogyan megy a
munkám, a részletekre is kiváncsi, nem felületes. Tudja, hogy
könyvet kezdtem írni és sokat kérdez erről is. Én pedig
szeretek beszélgetni. Így tudok a legkönyebben összehangolódni
valakivel.

Most már nem szorít a torkom. Megy a
tv, elnémítottam mert zavart…