Még egy Linda

2011 február 22. | Szerző: Bertrand |

Ismét billentyű közelben vagyok és írtam egy szép álmot. Egy álmot, ami a remélt könyvemben néhány oldalon összekapcsol egy gyermeket és a nagypapáját. Egy álmot, ami a könnyért íródott és ami üzenetet hordoz.

Talán azért írtam az álomról, mert, ha az szép, akkor nem akarunk belőle felébredni és én mostanában nem szeretek felébredni. Reggelente, miután kinyitom a szemeimet Lindára nézek és első eszméléséből találgatni kezdek. Vajon mire gondol, még mindig bizonytalan, múltját idézi, elmélázik az esélyeken amit megadhatna a réginek vagy előre néz és engem/minket lát együtt?

Nincs sok ideje, mert a szálak amiket összefontunk, erőinken és akaratunkon kívül oldódnak, irányíthatatlan hatnak.

Már nem fáj a gyomrom, ha arra gondolok, hogy esélyt ad az ex ígéreteinek, de még nyugtalan vagyok. 

Januárban tűnt fel, teli volt ígéretekkel, “megváltoztam” volt a szó amit skandált és csillagokat akart lehozni az égről…

Akkor még nem pakoltam össze, inkább meghaltam, miközben hagytam Lindának, hogy a múlt szele megszédítse és összezavarja a lányt. A taktikám arra épült, hogy a pár hónapos szerelem (amennyiben szerelem) legyőzi az öt évet.

Vihar tombolt két hétig mindkettőnkben és talán mostanra döntött, hogy a jövőt és az újat szeretné megismerni ez a fiatal lány. 

Talán még időben. Amit én láttam kettőnkben még jelen van!Jelen van?

Megsérült az önérzetem, megbántotta a férfiasságomat. Hárman játszottunk egy olyan játékot, ami a játékszabályok szerint ugyan 1-től 100 éves korig (vagy azon túl) is játszható, de tisztán csak két játékos számára élvezhető.

Ha csak megszédült, de a múltját elengedő úton jár és biztos bennünk, akkor nincs mitől tartani. Ha viszont mérlegel, oszt-szoroz és rajtam gondolkodik, akkor gyengék az alapjaink….

És őt is Lindának hívják, ugyanúgy, mint az elöző háromszereplős játékot…

Furcsa, az álmaimban mindig ketten vagyunk, de amint felébredek páratlan lesz minden… 

Újak a szabályok? hm, valószínű túl konzervatív vagyok…