Csúnya
játékot űznek velem a gondolataim. Nem akarnak értelmes szavakká
összeállni. Legalábbis írásban. Tegnap megírtam a hétvégém
összefoglalóját de nem vállaltam a publikálást. A bonyolult
mondataimat mind erőltetettnek éreztem. Amúgy sem vagyok könnyű
de ezek a mondatok nem jöttek gyorsan egymás után, meg kellett
dolgozni értük, kevésbé érzésből mint inkább agymunkából
születtek. Azt
gondoltam sok mindenben volt részem a hétvégén és ezt milyen jó
lesz leírni. Aztán
rájöttem, hogy nem is volt olyan nagy szám, izgalmas. Most másképp nem megy, pontokba
szedem így a legegyszerűbb:
Péntek
–
munka este 7ig
–
edzés
–
UP koncert – régi ismerősökkel futottam össze. Egy lány a
barátnőjén keresztül megadta a telefonszámát. Azért
választotta ezt a módot mert a barátja is vele volt………
Hajnal
4-re kerültem ágyba.
Szombat
7-kor
ébresztő. 8-kor egy külföldi turista csapat lakásátadása.
Egész
nap eső, egyedül otthon. Igazi szingli vizsga! Bírtam.
Este
táncelőadás a Gödörben. Egyedül. (Frenák Pál:Fiúk)Hatalmas
élmény. (erről is írtam de nem tudtam visszaadni az érzéseimet)
http://www.youtube.com/watch?v=FiIAW6GlBu4
Csak befogadóknak!
Vasárnap
Otthon,
egyedül, egésznap monszun. Valódi szingli vizsga. Megcsináltam.
Felhívtam
a lányt, beszélgettünk, semmi több. Bejelölt facebookon.
Este
mozi „Egy lányról“ c. film. Ajánlom mindenkinek
http://www.est.hu/film/elozetesek/#abc=e
Hát
ennyi ugye, hogy nem nagy szám?
Az
eső most türelemre int mindenkit. Az időjárás üzen…
Egy
könnyű zápor után írtam az alábbiakat kb egy hónapja.
Akkor
más eső volt, más hangulatban telt de lehet, hogy ugyanazt üzente
mint a mostani eső. Csak most már kiabál velünk…
Figyeljünk a
ritmikára!
Eső
Jött
és ment, jel nélkül érkezett.
Hangos
volt, lármázott. Vétkezett?
Vártuk,
reméltük, fogant és született.
Tanított,
megszídott, táplált. Büntetett?
Intünk
neki, elsirattuk várjuk újabb táncát.
Már
más szemekbe néz. Láttad-e már ráncát?
Amikor
itt van egyedüli, övé minden.
Ujjai
beférnek a résbe. Szerinted nincsen?
Pedig
lelke az mi könnyezett s mérge a legszebb.
Mutató
nélküli óra. Megemelt egy percet?
Utána
néma lett a tér. Kedvét is elvitte.
Néhány
ember változott. Vajon elhitte?
—-
A
mester volt itt és nem hírdette jövetelét.
Mikor
itt volt nem hittük az eredetét.
Jöjjön
mikor mi akarjuk, formáját is megrajzoljuk.
Majd
jelmeze nem tetszik és megtagadjuk.
Pedig
megtörtént és az eset ismerős.
Emberöltő
látta már és követte a hőst.
A
nap végig mögötte, álca alatt próbált.
És
mi ismét elbuktuk a próbát.
—-
Csak
míg esik van remény mert egy
Nap
felizzik az égi költemény s megolvad
A
kemény. Anyag nélkül lesz egyszerű, de
Úgy
mindenki tudja és a lusta már nem szó.
Hát
várd őt mert addig lesz érdem míg érzed
A
súlyt mi földből való.
Újra
beborult…