Kis mell vs nagy mell

2010 május 5. | Szerző: Bertrand |

Az
alábbi sorokat tegnap este kezdtem el írni de ama bizonyos
blogírónővel facebook chatbe keveredtem és később már nem volt
erőm folytatni. Ma viszont elolvastam az írásomat és szinte az
egészet újra akartam írni. Nem tettem, írtam pár mondatot a
végére….

… Ma
egész nap ezen járt az agyam. Találtam egy tök jó címet, ez
volt meg előbb (gombhoz a kabát) „csak“ ki kellene egészíteni
néhány mondattal. Hah, könnyebb téma eszembe sem juthatott volna.
Talán ha találkoztam volna mostanában élőben az írás tárgyával
most nem elmélkednék rajta. De hát tart még a cölibátus…
Bááár valamelyik este szükségem volt egy kis gyorssegélyre de
azért mert már az álmomba is belekeveredett a dolog. Ettől ez még
cölibátus? Biztosan…

Most
kotorászok az elmémben, hogy kivel, mikor beszélgettem utoljára
nőkről, mellekről. Nem lesz hihető de ilyen nem volt. Még a
legjobb barátommal sem jellemző az ilyesfajta részletesség de az
is igaz, hogy mostanában újabb gát szakadt köztünk és bátrabban
beszélünk bizonyos idáig nem érintett témákról. De valamit
azért mégiscsak összeollózok mert mindig van valami beszólás
kártyaparti vagy egyéb eseményen.

A
képek amik bevillanak a barátaimtól azok leginkább gesztikulációk
amik formázzák a mellett vagy a csipőt és közben valamilyen
élményről számolnak be felületesen. Több emlékképem nincs de
azért mégse dobjunk földet a témára inkább beszélek én és
fogadjuk el, hogy most sok férfi áll a hátam mögött és
egyetértően bólogat..

A
mell fixáció valószínűleg nem kinőhető „rendellenesség“.
Azért az tény, hogy kamasz koromban erősebb hatással bírt és az
évek gyűjtögetése közben ez fokozatosan enyhült. Álláspontom
szerint az összkép (most kizárólag a testi adottságokra
gondolok) sokkal fontosabb mint a mell mérete, alakja. Az összkép
nálam leginkább az ápoltságról szól. Az ápolt nő hordozza
magával azt a kisugárzást, tisztaságot és ártatlanságot
(lehet, hogy utóbbit már ritkábban) amivel létrehoz egy női
összenergiát bekapcsolva a férfi állandó ugrásrakész
fajfenntartó ösztönét.

Először
a hajat veszük észre – még messziről. A haj hosszúsága és
színe mindegy mert minden férfinak más és más jön be. De, hogy
viselője gondozza e azt azonnal észrevesszük.

Hányszor
megigézett engem már szempár és a mell méretére nem is
gondoltam. Csak néztem volna a szemeket szerelmeskedés közben. Egy
finom bőr – csak a tapintását vágytam, akár csak a karon. Derék
csipő együttes – csak megleshetném őket ruha nélkül.

Sokszor
a mell méretére még gyanakodni sem tudunk mert okosan
megfontolásból el van rejtve. És van amikor nem kérdezik meg,
hogy mit gondolsz róla csak úgy ott van, kirakva éppen csak
takarja valami. És beszélgetés közben mantrázod magadban, hogy
„nem-nézek oda…“ és talán még sikerül is csak nem
emlékszel miről beszélgettetek.

Nem
volt még szerencsém szilikonhoz, különösebben nem is vágyom rá
és hiába áll elém valaki ilyennel csatát még nem nyert.
Persze attól még lehet szeretni a műcicit… Semmivel sincs baj
bizonyos kereteken belül. A pornófilmek, a reklámok, a televízió
mint nagy testvér megmondja a tutit és csak a mell vagy esetleg egy
tökéletesnek látszó babát kínál szinte mint egyetlen
lehetőséget a férfiaknak. Megvagyunk véve a szexel. Szexuális
vágykeltést felhasználva adnak el nekünk ételt, italt, autót…
És a többség ezt megeszi aztán csak baja lesz… Frusztrált nem
kapja meg a reméltet a vágya tárgyától vagy ha belefut egy csini
lányba aki olyan mint a tv-ben sem hoz beteljesülést. De most
eltértem a tárgytól..

Szóval
a férfiak akiknek csak a mell számít és több mint 20 évesek
részvétem. Kicsi
és nagy egyaránt tud örömet okozni főleg akkor ha észrevesszük
a többi zónát is ami hasonló erővel bír. A nők és férfiak
is elvannak a saját kis csapdáikkal. A nők egyenes hajú tagjai
lehetőleg minél göndörebb hajat, a fürtösök szögegyenes, a
kevés hajú dúsat, az oroszlán sörényű ritkább hajat szeretne.
És gondolom ezt a mell mérettel is el lehet játszani. A férfiak
csak a szerszámmal foglalkoznak azon belül is csak a nagyobb felé
törekednek, a hajjal kevésbé. Amikor meg elolvassuk az ellenkező
nem kijelentéseit, hogy valójában mi fontos egymásban azt mégsem
haljuk meg, továbbra is elégedetlenkedünk. Biztos azért mert
sokat nézünk TV-t!?

Nem
folytatom mert itt elágazik az út sokfelé az önbizalom, a
szégyenlősség az öltözködés,a divat a plasztika és az
elvárások irányába. Csak szerettem volna hírül vinni, hogy a
mell mérete nem oly fontos és perdöntő mint ahogy ezt
képzeljük…