Egy üveg Porto, mámor és könnycseppek

2010 április 18. | Szerző: Bertrand |

Bertrand
az ovális asztal egyik kerekítésénél ült. Széke összeért
Juliéval. A második pohár bor után fejéből egy időre kimenőt
kaptak sajgó gondolatai és rég nem érzett könnyebbség sodorta
felelőtlen mámorba. Este hétkor találkoztak és úgy volt
megbeszélve, hogy Julinál töltik az estét de Juli testvérének
váratlan érkezése borította a tervet. Bertrand tett nemrég egy
felismerést, hogy nem szeretné ha nő menne a lakásába és az
éppen kialakulóban lévő új otthonának hangulatát női rezgések
befolyásolnák. De Juli illata, csillogó szeme, fényes haja,
testének felajánlása elkergette elhatározását. Szereti Juli
fiatalságában rejlő erejét és játékosságát. Figyelmessége,
humora és bőbeszédűsége imponál neki. Bertrand szereti ha egy
nő beszél. A női hang simogatja és megnyugtatja lelkét. Van
olyan is amikor a szavak nem jutnak el tudatáig csak jelen van de
olyankor is szeretettel. És az is előfordul, hogy elég egy időre.

A
nő felhevült a bortól és levette kardigánját. Néhány hajszála
frizurájának ellene ment. Bertrand megsimogatta Juli fejét és
eltévedt hajszálait óvatosan visszarendezte. A nő belenézett a
szemébe majd megnőtt pupilláival a férfi száját nézte.
Bertrand megcsókolta őt. Rövid csók volt, Juli lassan elvette
ajkait, szája megremegett és kortyolt egyet a borból. Ezalatt
Bertrand szemei végig simogatták Juli fülét, nyakát és vállait.
Izgalma és szíve egyidőbben fokozódott.

Egyikük
sem mondott semmit. Bertrand másodszor is megcsókolta a fiatal nőt.
Most már kezével is végig ment a szeme által letapogatott
területen. A nő blúza, vékony, könnyű anyagból készült,
átengedte testének minden pillanatát. Juli kigombolta Bertrand
ingét és levette róla. Majd kigombolta nadrágját is és teljesen
levetkőztette a férfit. Juli nem tudott és nem is akart vágyainak
határt szabni. A végsőkig húzta és fokozta a beteljesedést. A
kimerült pár a kanapén feküdt, szólt a zene. Hallkan
beszélgettek csak egy gyenge lámpa sejtetett valamit a világnak a
szoba szépségéről. Bertrandot kísérte még a bor hatalma de
közben jelen volt és végtelen kérdései tapintatosan beférkőztek
ismét a fejébe. Az igazi összekapcsolódás nem történt meg.
Teste kielégült, kezén még érezte a nő bőrét, szájában az
ízét és orrában az illatát. De a lelke csendben a háttérben
szemlélt és nézte a férfit, a férfi pedig mindezt tudta.

Juli
testével Bertrand mellkasán pihent. Keze kis idő elteltével újabb
játékba kezdett. Most már szavakat is suttogott Bertrand fülébe.
Bátrabb, kiváncsibb lett és többször is fátyolos lett a szeme.
A nő felszabadította Bertrandot is és ez a kölcsönhatás most
magasabb szintre emelte az együttlétet.

A
sehova tartó út váratlanul ért végett. Az újabb pihenő után
Juli a másnap reggelről beszélt de gondolataiban egy egész
napról képzelt.

Bertrand
leckéje előtt állt. Felelete magában hordazza állapotát,
erejét, bizonyítja érzései és kimondott szavai összhangját. –
Nem szeretném, hogy ma este itt aludjál nálam. Majd hazaviszlek
amikor szeretnéd. -válaszolt a nőnek, de inkább finoman kijelentett. A nő dühösen pattant fel az ágyból és
követelte, hogy most azonnal vigye őt haza. A férfi próbálta
emlékeztetni őt arra, hogy miről beszéltek korábban de hamar
felhagyott az érvekkel és autóba ültek.

Az
autóban lehetett érezni valami apróbb enyhülést Julin de ezt nem
akarta láttatni. Elbúcsúztak majd Bertrand ismét hazament.

A
lakásban buja rezgés volt jelen, csak nehezen távozott. Bertrand
kitöltötte a Porto maradékát és leült a kanapéra. A nőre
gondolt, nem sajnálta őt. Saját kártyájának lapjai nem cinkeltek és bárki számára
láthatóak. Ami fájt neki az más volt. Az egy eszmélésből
fakadt. Most új szót keres a szerelemre. És arra gondol, hogy ha
tudná akkor egy időre kiiktatná mágnesességét és lekapcsolodna
a női hullámokról. De ezzel el is vesztené ajándékát amit
lehet, hogy csak kölcsönzött erre az életére. A bor ismét az
álom táncára kérte fel. Szemét becsukta majd elaludt…