Az
ajtóból fordultam vissza. Úgy éreztem meg kell kevernem a kártyát
és húznom kell egy lapot. Kiterítettem majd bal kézzel a kártya
felet jobbra-balra mozgattam a kezemet. Ahol éreztem megállítottam
és húztam egyet. Bátorság, ez állt rajta. Hagytam az érzéseimet
felúszni és aztán elolvastam az értelemzést is. Végülis már
akkor éreztem, hogy ennél pontosabban nem lehetet volna válaszolni
a kérdésemre. Azt kérdeztem a kártyától, hogy mire figyeljek és
milyen gondolat/érzés legyen velem amikor Annával találkozom.
Ugyanis éppen hozzá készültem és leakartam zárni a
kapcsolatunkat. A kártya nekem pontos útmutatás és a
válasz is rendben van de biztos vagyok magamban, tudom mit teszek, ettől nem lehet
eltántorítani. Vagy igen? És majdnem. Annával a beszélgetésünk
alatt többször gondoltam a kártyára és az erőt adott nekem.
Többször is meginogtam. És ennek nagyon egyszerű oka volt de már
közben rájöttem. Annával nem indult el az a folyamat amit
nevezhetünk szerelemnek vagy a nagy a találkozás felismeréséből
fakadó érzelmi izgalomnak. Az érzékenységemből kifolyólag —
ami egyébként más nőknél is jelen van csak még a kezelését
nem sajátítottam el rendesen — megéreztem Anna lényét és
rezgését. Meghatott, pozitív irányú részvéttel, kiváncsisággal
és szeretettel töltött meg. És ez a minőség tegnap is jelen
volt. És jelen volt még a félelem, elválasztatatlan cimborám aki
azt mondta, hogy ne hagyd el mert akkor egyedül maradsz és úgy nem
lesz jó neked. És csak mondta és mondta, hogy egyedül,egyedül…
És ez az állapot amitől félig rettegek, félig meg minden vágyam
összeütközött ott a parkolóházban az autónak támaszkodva.
Anna
azt mondta amit nem először hallok nőtől, hogy én másmilyen
vagyok. Ő most új szót használt rám, eddig ezt még nem
hallottam:úfószerű.
Nehéz
bántás nélkül elvállni, talán nem is lehet, az elhagyottnak úgy
is fáj és azt érzi hogy elbántak vele. Elmondtam neki, hogy
hiányoznak nélkülözhetetlen érzések és azt is, hogy amit
korábban kerestem kapcsolatot az nem létezik. Ő erre azt mondta,
hogy a miénk nem is kapcsolat csak találkozunk néha, és ő nem
telepszik rám. Nemsokára elköltözik a barátjától és majd
találkozunk ha jól esik. Mindenki élje meg az egyedüllétét
aztán majd lassú tempóban kialakul. És azért nem esne jól neki
ha más nővel is ágyba bújnék. Tehát akkor kapcsolatban
vagyunk?-kérdeztem tőle.Csak a tempót tudatosan lassítjuk. Ezt a
szót nem ismerte el és többször letíltotta a beszélgetésünk
alatt. Anna már messze jár gondolataiban velem de ezt még maga
előtt sem engedi tudatosulni. Egymás mankói voltunk és a legjobb
időzítéssel találkoztunk. Csak a találkozások lényegét fel
kell ismerni.
Sokat
tanultam az elmúlt hónapok női találkozásaiból, tanultam a
nőktől, érkezett néhány elgondolkodtató komment is és talán
léptem egyet a végtelen lépcsősoron. És csak remélni tudom,
hogy felfelé.
Ma
április 15-én tényleg egyedül vagyok. Nem vagyok párkapcsolatban,
nem tartozom senkihez. Ma nem fogok bántani, nem fogok birtokolni és
elszámolni.
Nem
kezdek új kapcsolatot. Amit kutattam nem létezik. Kapcsolat van
érzelmekkel és sérülésveszéllyel együtt. Vagy egyedül van az
ember. Így is bánthat csak másképpen. Írok, készül a könyvem,
tele lesz női és férfi energiával de nem szerelemről hanem
emberekről, kapcsolódásokról és teljes életről fog szólni.
Ma
felhagyok egy küldetésemmel aminek célja számomra nemes és a
legfontosabb volt ezidáig. Nem akarom megérteni a nőt. Olyanra nem
fordítok energiát ami lehetetlen. Tanulok tőle és amit lehet
azonosítok az én női oldalammal. Azt teszem amit Ő. Befogadok,
elfogadok. Nem leszek Don Quijote…
Éppen
ezért nem is találgatnék hanem néhány kommentet várok a
következőre:
Pár
napja Juli átküldött nekem egy vicces lánc emailt amire
válaszoltam. Aztán fordult pár email köztünk de szerintem semmi
megtévesztő vagy félrevezető nem volt benne. Aztán jött egy
levél amiben Juli azt írta, hogy vett nekem egy üveg bort és
utalt rá, hogy akár együtt is megihatnánk. Én írtam neki, hogy
ez egy veszélyes ötlet és, hogy ebből csak baj lehet. Azt
írta, hogy nem vár tőlem semmit, nem kell, hogy felhívjam, nem
kell, hogy együtt legyünk, nincs semmi kötelezvény de szeretne
velem lefeküdni. Na most innentől tanácstalan vagyok, hogy ez most
mi, főleg az elmúlt hónapok félreértései miatt. Lehetséges,
hogy csak férfi energiára van szüksége? Engem már ismer és
mondjuk jó volt együtt és amíg nincs egyikünknek sem kapcsolata
ez belefér?
Nekem
is szükségem van érintésre és simogatásra. Érezném a nőt, az
illatát… Erőm
teljében vagyok és most fogtam magam éppen egy bizonytalan ideig tartó diétára.
Tehát:
Ez most női csapda,rafinéria, célja lehet ezzel Julinak vagy
tényleg szeretne együtt lenni velem? Nem akarom bántani őt.
Most
pedig dokumentumot váltok és átevezek egy számomra biztonságosabb
történethez aminek nem én vagyok a főszereplője…