Bűnbeesés?nem-igen!

2010 április 7. | Szerző: Bertrand |

Most
nem szívesen állnék ki olvasóim elé mert valószínűleg jól
összeszídnának. Bár ha azzal megúsznám még jól is járnék.
Egy virtuális megkövezésre azért számítok. Bűnöztem. Azok
akik valamennyire már rám hangolódtak és elcsíptek belőlem
valamit pontosan tudják, hogy ezt nem kellett volna. Regisztráltam.
Egy társkeresőn.Nem messze innen… Történt ugyanis, hogy pár
napja blogolvasás után megpillantottam a párkereső fület a nlc
oldalon és mivel nem látott senki bekukkantottam körbenézni.
Korábban ez „tiltott“ volt, nem örültek volna otthon most
miért ne? Na de mit tesz egy boltkorós akit felügyelet nélkül
hagynak az áruházban egy csőre töltött hitelkártyával? Én
csak szétnézek, és elkezdtem görgetni a végtelen hírdetéseket.
Mígnem megláttam – vagy csak indokot kerestem? Mindegy itt az ok
amiért regisztrálnom kell mert csak így tudok írni neki. És
megtörtént, profiler, fotók, pár frappáns mondat és kilőttem
az adatlapom a nagy zűrzavarba férfitársaim közé. Egyébként
megírtam a levelet, egyet nem többet aztán félig lezártnak
tekintettem a történetet. Majd jön válasz ha kell… És nem is
nézelődtem ezek után. Viszont kihagytam egy elég fontos faktort a
számításból. Nekem is írhat bárki levelet. És szépen lassan
el is kezdtek beszivárogni a postaládámba. Nem pont úgy mint Jim
Carrey a Mindenható c. filmjében az emailek… de jöttek. Engem
pedig mint aki egy női bolygón egyedüli férfiként is kiválóan
érezné magát személyiség beszippantott ez a nők alkotta tenger.
És most levelezek néhányukkal. De ma reggel levettem a fotóimat
és pár nap múlva hűlt helyem lesz a felületen. És aki követi a
ténykedésemet és korai bejegyzéseimet látta annak mondom, hogy
nincs miért aggódni. Sem miattam, sem miattuk. Én tényleg gyorsan
tanulok és a mi kell a nőnek kérdést folyamatosan mantrázom. És azt is, hogy mi kell nekem. Egyedüllét…

…És
ha már a hírdetéseknél járunk nagyon könnyű átkötnöm egy
párhuzamos témába. Pár hete feladtam egy hírdetést, hogy
vállalok versírát, szomorút, vicceset vagy éppen köszöntőt és
a héten megjelent. Egy árva telefon sem érkezett ezzel
kapcsolatban. Cirka száz évet tévedhettem e hirdetéssel
kapcsolatban. De én tényleg komolyan gondoltam. Egy telefon jött,
talán nem is kellett több. A Kossuth rádióból hívtak, mert egy
szerkesztő felfigyelt a hírdetésemre és ezzel kapcsolatban
készített egy interjút velem. Juhé!

Beszéltünk
az írásról, a könyvemről és a verseimről. Azt mondta hív ha
adásba megy..

Ma
sem fogok sokat dolgozni. Délben jósnőnél fogok kártyát húzni
majd C-vel kiértékeljük a hallotakat. Ja igen és a barátom
elkérte holnap estére a lakásomat. Oda kell neki adnom egy
kulcsot, hogy betudjon jönni. Kitaláljuk? Nem éppen egyedüllétre
vágyik…