A cukorbeteg Gombóc Artúr avagy a fodrász haja…

2010 április 3. | Szerző: Bertrand |

Szeretem…
szeretem a szőkét, a barnát, a feketét. Rákacsintok a
rövidhajúra, hosszúhajúra és a fürtösre. Elpirulok a tüzestől
és félve nézek a szerényre. A
törékenyre vigyázok, az erősre büszke vagyok. Ha alma vagy körte
a forma, beleharapok. Ha szomorú sírok vele, ha nevet nézem a
nevetését. Ha jól van én is jól vagyok… Van amikor édes,
keserű, megszúr vagy hirtelen. Rabolt már ki és én is loptam
tőle. Mindig megbocsájt és végtelen a forrása. Kimerít és
feltölt, megöl és feltámaszt. Akar és elenged. Vele sem
nélküle, egyet és mindet. Millió illat tavasztól télig,
januártól decemberig. Szoknyában és nadrágban, copfban és
kibontva. Pántos és pánt nélküli, fegyelmezett és
kacér……..Mindennap kell belőle. Végtelen
a metszés és mégis nehéz a kapcsolódás. Az egyetlen ki teremthet! Érteni
akarom de fényévekre vagyok… Ehhez talán egy is elég?

Jeleneg
Gombóc Artúr vagyok aki a „csokoládéjában“ keresi az
igazságot. Nem volt mindig így valamikor pilóta akartam lenni,
metró vezető vagy éppen tanár, inkább kosárlabdázó és nagyon trombítás.
Így is, úgy is egy vagyok a megszámlálhatatlanból. Remény
csak annyi kell, hogy felfedezzem magamban amit hoztam, ami velem van
már érkezésem óta. És hiszek benne, hogy megtalálható…

…….
Tegnap többször is hívtam a nőt a csütörtöki koncertről. Csak
azért, hogy lemondjam a péntek estét mert fáradt voltam.
Gondoltam ez alap, nem sms hanem élő szóban. Nem vette fel, nem
hívott vissza. Akkor ez egy röpke verbális kaland volt és ez így
pont jó. (minden jó)

Hétfőn
virtuálisan locsolkodóm majd sms-ben és emailen. Gondolom
készülnek már a virtuális tojások is. Most megyek edzésre,
ebédre majd visszatérek a klaviatúrához és írom ami jön a
titkos csatornából…

Mást
is szeretek napjainkból de ez is olyan jóóó..Ekkor már útban
voltam a világunk felé…

http://www.youtube.com/watch?v=tYc2h_DqFqQ